4/5
"Több évtizede már mást sem hallunk, csak azt, hogy a gazdag és boldog élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást – mondja Mark Manson, a szupersztár blogger. – Lássuk be, az élet tele van szarral, és ezt tudomásul kell venni.” Ha valami rossz, akkor így is-úgy is az. És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző mindvégig kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben nyers őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel kifejti legfőbb elvét: az ember esendő és korlátolt – „nem lehet mindenki különleges, a társadalomban vannak győztesek és persze vannak vesztesek, ami valahol tényleg tisztességtelen, és nem a te hibád.” Ha valaki elfogadja a korlátait, akkor megtalálja azt az erőt, amire szüksége van. Hisz olyan sok minden van, amivel felesleges törődnünk. Csak rá kell jönnünk, mire érdemes az energiát fordítani, és mi az, ami teljesen lényegtelen. Így lehet átgondolni saját értékeinket és legfontosabb dolgainkat."
Őszinte leszek, a könyv elsőnek a címével fogott meg, Kíváncsi voltam rá mit fogok kapni ha elolvasom. Mert azért azt lássuk be, általában nem éppen ilyen címmel, fülszöveggel próbálják a figyelmünket magukra vonni a különféle segítő könyvek. Szóval már csak emiatt is úgy éreztem, meg kell ismernem, ő mit tud.
Nem vagyok egyelőre túl jártas az ilyen önsegítő könyvek területén, nem mintha bármi problémám lenne velük, egyszerűen csak keveset olvastam még. Ha a kezembe kerül egy-egy, és megtaláljuk a közös hangot, akkor örülök neki és élvezem is.
Ami talán eltérő ebben a könyvben, az az, hogy sokkal inkább humorral közelíti meg a dolgokat, ez nekem már eleve pozitív, ugyanis nálam is a végső mentsvár a humor (akár a szénfekete is, utána már max az összeomlás van :D). Úgyhogy az alaphang meg volt. Engem a káromkodások sem zavartak különösebben, nem mondom, hogy nem lehetett volna akár nélkülük is megírni. Mondjuk a szerzőt magát nem ismerem, eddig a nevét sem hallottam, szóval lehet, hogy a személyiségének fontos része ez. És lássuk be, úgy senki nem fog neki írni, hogy előtte megbeszéli magával, most gyökeresen másként fog kommunikálni, mint ami amúgy megszokott nála. Lehet, hogyne lehetne így csinálni, de az eleve sokat el fog venni a hitelességből. Na meg néha nem is árt valamit kihangsúlyozni, vagy éppen felhívni rá a figyelmet, és arra is tökéletesen megfelel egy-egy időben elejtett (és nem várt) ízes megfogalmazás. Mondjuk itt nagyon vékony a határ a pont jó és a már túl sok között, de nálam ez a könyv belefért a pont jó kategóriába.
Csodát nem vártam és nem is kaptam, ezt leszögezem. Sőt, sok mindent innen-onnan már olvastam/hallottam, ha nem is pont így megfogalmazva. Ettől függetlenül érdekes volt végig haladni a könyvön, és az író által nyújtott szemszögből vizsgálni a problémáimat. Nem állítom, hogy azóta másként élek, ahhoz ennél több kell, de azt hiszem veszem majd még kézbe. Ha másért nem, akkor azért, hogy megnyugtassam magam, más is járt hasonló cipőben :D. Persze van, ami elgondolkodtatott, és érdemesnek is tartok arra, hogy valahogy beillesszem az életembe. De ami talán igazán nehéz egy ilyen könyv esetén azaz, hogy a saját személyiségedhez s helyzetedhez idomítsd az olvasott ötleteket. Ezek nem mások, mint kapaszkodók, tippek, de senkinél sem fog ugyanúgy hatni. Mind különbözőek vagyunk, kicsit különböző helyzetekkel, ahol éppen megragadtunk. Ami bevállt az írónak, abban a formában nem feltétlen lesz jó nekem, vagy más olvasójának, de segíthet abban, hogy megpróbáljuk kialakítani a saját megoldásunkat rá. Na meg tarthatja bennünk a lelket, amikor úgy érezzük, szar az egész ahogy van :D.
Ha valaki kedveli a kicsit szabadszájúbb, közvetlenebb hangvételű könyveket, és azt érzi elege volt abból, hogy mindenhol tökéletesnek kell lennie, akkor vegye nyugodtan a kezébe ezt a könyvet. Nem kell félni, nem azt fogjuk olvasni, hogy akkor most vegyük be a "leszarom tablettát", s éljünk ahogy tetszik, lesz ami lesz. Sokkal inkább arra próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy normális, ha úgy érezzük rossz nekünk. És hogy vannak dolgok, amiket hiába is akarunk, nem tudunk megoldani/megcsinálni. Ezeket tanuljuk meg elengedni. Viszont amit igazán fontosnak tartunk, abba álljunk bele, és tegyünk meg érte mindent. Ne csak úgy tessék-lássék módjára.
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Oldalak száma: 208
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése