5/5
"A New York Times-bestseller Verity szörnyei-duológia lenyűgöző zárókötete!
A világ meghasad, ahogyan ők is.
Kate Harker nem fél sem a sötéttől, sem a szörnyektől. Sőt, vadászik rájuk, és piszkosul jól csinálja.
August Flynn szörnyetegnek született, de mindennél jobban vágyott arra, hogy ember lehessen. Most el kell fogadnia saját természetét: kerüljön bármibe, végig kell járnia az utat, amelyet sorsa kijelölt számára.
Fél évvel Kate és August első találkozása után az emberek és szörnyek háborúja immár nem csupán egy lidércnyomásos álom, hanem maga a valóság. Verity városában Augustnak olyan vezetővé kell válnia, ami ellen örökké tiltakozott, míg ezalatt Prosperityben Kate azzá a kegyetlen vadásszá edződött, aki mindig is lenni szeretett volna.
A sötétségben új szörny ébredezik, egy lény, amely a káoszból táplálkozik és felszínre hozza áldozatai belső démonait. Hazacsalogatja Kate-et, aki kénytelen visszatérni Verity háború dúlta városába, Augustnak pedig újra meg kell tanulnia bízni a lányban. A kérdés csak az, a valódi szörnyet lesz könnyebb legyőzniük, vagy azt, amelyik a tükörből néz vissza rájuk?"
Az első kötet teljesen bevonzott ebbe a világba, így eleve kíváncsian vártam a folytatást, mert tudni akartam, mi lesz Kate-tel és August-tal. Aztán megláttam ezt a borítót :D, és akkor már biztos voltam benne, hogy ez bizony a polcomon fog csücsülni.
A történet majdnem ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbahagyta. Kate Prosperity-ben próbál meg új életet kezdeni. Persze nem tud teljesen, mert itt is szembe találja magát a szörnyekkel, még ha nem is annyival, mint korábbi otthonában. Mindeközben August megpróbál azzá válni, akivé válnia kell. Vagyis ő úgy érzi, olyannak kellene lennie.
Nekem August mindig is a szívemcsücske volt, így sokkal jobban vártam azokat a részeket, amik róla szóltak. Megértettem a belső vívódását, hogy oylanná próbált válni, akire felnézhetnek, akiben bízhatnak és akitől valamennyire tartanak is. Neki kell az erőnek lennie, aki biztosítja, hogy van esélyük a győzelemre. Csak közben önmagát kell elveszítenie, és igen jó kérdés, megéri-e? Az pedig a másik, hogy tényleg erre lenne szükség? Nagyon bíztam benne, hogy a történet végére megtalálja a helyes utat és önmagát is.
Kate nekem mindig is kicsit távoli maradt. Valahol értem az indítikait, de az a harag, sőt néha gyűlölet, ami munkál benne, engem inkább riaszt. Ettől függetlenül szerettem volna, ha ő is megtalálja a helyét (lehetőleg August oldalán). És az új szörny megjelenése után kifejezetten tetszett, ahogy végig követhettük, hogyan is kűzd önmaga ellen, önmagáért.
Az új szereplők közül Soro alakja tett igazán kíváncsivá, róla szívesebben olvastam volna többet is. Azt hiszem sok lehetőség rejlik az alakjában.
Alice...nos ő kifejezetten hidegen hagyott. Érdekesnek tartottam viszont, ahogy Kate-hez viszonyult. Azt gondolná az ember, hogy azt, aki "teremtett" nem éppen megölni akarod, de lehet, hogy csak bennem van a hiba.
Igazából vannak még érdekes szálak a történetben, de nagyon kevés idő van rájuk, inkább csak felvillannak. Ezt kicsit sajnálom, mert ha hosszabb a regény, ezekre is jobban ki lehetett volna térni.
A cselekmény elég pörgős, nem éreztem vontatottnak sehol, maximum jobban érdekelt egy-egy szál és siettetem volna, hogy azt folytassuk.
A vége pedig...nos, mindig is sejtettem, hogy nem feltétlen lesz rózsaszín és boldog a befejezés, de ez többszörösen is rosszul esett. Mégis, be kell vallanom, hogy ez illett hozzá.
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 422
A világ meghasad, ahogyan ők is.
Kate Harker nem fél sem a sötéttől, sem a szörnyektől. Sőt, vadászik rájuk, és piszkosul jól csinálja.
August Flynn szörnyetegnek született, de mindennél jobban vágyott arra, hogy ember lehessen. Most el kell fogadnia saját természetét: kerüljön bármibe, végig kell járnia az utat, amelyet sorsa kijelölt számára.
Fél évvel Kate és August első találkozása után az emberek és szörnyek háborúja immár nem csupán egy lidércnyomásos álom, hanem maga a valóság. Verity városában Augustnak olyan vezetővé kell válnia, ami ellen örökké tiltakozott, míg ezalatt Prosperityben Kate azzá a kegyetlen vadásszá edződött, aki mindig is lenni szeretett volna.
A sötétségben új szörny ébredezik, egy lény, amely a káoszból táplálkozik és felszínre hozza áldozatai belső démonait. Hazacsalogatja Kate-et, aki kénytelen visszatérni Verity háború dúlta városába, Augustnak pedig újra meg kell tanulnia bízni a lányban. A kérdés csak az, a valódi szörnyet lesz könnyebb legyőzniük, vagy azt, amelyik a tükörből néz vissza rájuk?"
Az első kötet teljesen bevonzott ebbe a világba, így eleve kíváncsian vártam a folytatást, mert tudni akartam, mi lesz Kate-tel és August-tal. Aztán megláttam ezt a borítót :D, és akkor már biztos voltam benne, hogy ez bizony a polcomon fog csücsülni.
A történet majdnem ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbahagyta. Kate Prosperity-ben próbál meg új életet kezdeni. Persze nem tud teljesen, mert itt is szembe találja magát a szörnyekkel, még ha nem is annyival, mint korábbi otthonában. Mindeközben August megpróbál azzá válni, akivé válnia kell. Vagyis ő úgy érzi, olyannak kellene lennie.
Nekem August mindig is a szívemcsücske volt, így sokkal jobban vártam azokat a részeket, amik róla szóltak. Megértettem a belső vívódását, hogy oylanná próbált válni, akire felnézhetnek, akiben bízhatnak és akitől valamennyire tartanak is. Neki kell az erőnek lennie, aki biztosítja, hogy van esélyük a győzelemre. Csak közben önmagát kell elveszítenie, és igen jó kérdés, megéri-e? Az pedig a másik, hogy tényleg erre lenne szükség? Nagyon bíztam benne, hogy a történet végére megtalálja a helyes utat és önmagát is.
Kate nekem mindig is kicsit távoli maradt. Valahol értem az indítikait, de az a harag, sőt néha gyűlölet, ami munkál benne, engem inkább riaszt. Ettől függetlenül szerettem volna, ha ő is megtalálja a helyét (lehetőleg August oldalán). És az új szörny megjelenése után kifejezetten tetszett, ahogy végig követhettük, hogyan is kűzd önmaga ellen, önmagáért.
Az új szereplők közül Soro alakja tett igazán kíváncsivá, róla szívesebben olvastam volna többet is. Azt hiszem sok lehetőség rejlik az alakjában.
Alice...nos ő kifejezetten hidegen hagyott. Érdekesnek tartottam viszont, ahogy Kate-hez viszonyult. Azt gondolná az ember, hogy azt, aki "teremtett" nem éppen megölni akarod, de lehet, hogy csak bennem van a hiba.
Igazából vannak még érdekes szálak a történetben, de nagyon kevés idő van rájuk, inkább csak felvillannak. Ezt kicsit sajnálom, mert ha hosszabb a regény, ezekre is jobban ki lehetett volna térni.
A cselekmény elég pörgős, nem éreztem vontatottnak sehol, maximum jobban érdekelt egy-egy szál és siettetem volna, hogy azt folytassuk.
A vége pedig...nos, mindig is sejtettem, hogy nem feltétlen lesz rózsaszín és boldog a befejezés, de ez többszörösen is rosszul esett. Mégis, be kell vallanom, hogy ez illett hozzá.
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 422
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése