5/5
"1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró
elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd
érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később
még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb
magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt
kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre."
Nos, ide is eljutottam. Habár már régen ott figyelt ez a kötet is a polcomon, valahogy nem és nem került a kezeim közé. Még barátom is előbb olvasta el, mint én. Nem véletlenül. Amikor elolvastam az utolsó oldalt amellett, hogy maradt bennem egy-két kérdés, rájöttem, hogy vége. Ennek a sorozatnak is. A szereplőknek, a világnak, a megfejtésre váró bűnügyeknek.
Ez a regény is két idősíkon halad, váltakozva. Egyrészt megismerjük a báró fiatalságát (és persze végül azt is, mi történt a karjával és az ismeretlen hölggyel), másrészt a jelenben végig követhetjük, amint esküvőre készülődnek a szereplők, ám nem éppen boldog körülmények között.
Őszintén szólva nem is tudom, melyik részt kedveltem jobban. Mind a kettő egyformán tartalmazott titkokat, izgalmakat, néha megmosolyogtató pillanatot. Tény és való, mint talán a legtöbb olvasó, úgy én is nagyon kíváncsi voltam, mi rejtőzik Richárd múltjában, miért nem képes igazán kimutatni az érzelmeit (hiszen vannak). De éppúgy tudni akartam azt is, mi fog történni Milivel, megtalálja-e a boldogságot, vagy sem.
Így nem maradt más, mint hogy minél gyorsabban olvassam, hogy mind a két kíváncsiságomat kielégítsem.
És jelentem alássan, kielégült. Mondanám, hogy minden téren, de azért maradtak bennem bizonytalanságok. Miért, vagy éppen hol tudott úgy elcsúszni valaki az életben és a fejében, hogy pont az ellen forduljon, aki a legfontosabb volt neki? Mi lett Emma sorsa? Hiszen csak annyit tudunk meg, hogy otthon nem túl rózsás a helyzete.
Igazán odaillőnek éreztem, hogy Richárdot csak fenyegetéssel és gyilkossággal lehet az oltár elé állítani :D. Mondjuk ettől bennem is felment volna a pumpa, nem csodálom, hogy Mili zsebében néha kinyílt a bicska.
Persze az esküvő még nem fordította ki teljesen magából a mi bárónkat (bár tény, hogy néha-néha megingott), így hiába a nagy eskü, hogy mindenbe belevonja jövendőbelijét és egyben munkatársát is, azért néha voltak külön utak. Meg is lett az eredménye, jegyzem meg kicsit kárörvendően.
Nagyon érdekes volt követni azt, ahogy igyekeznek megtalálni minden nyomot a tettes ellen, és közben olvasni a múltat, ahonnan szintén csepegnek az információk. Jó pár mozzanatra szinte csak az utolsó pillanatban jöttem rá, így nem volt ok a panaszkodásra, izgulhattam rendesen, miközben hőseink vér- és hulla hegyeken keresztül gázoltak a végkifejlet felé.
Na de a vége...komolyan? Ennyi? Értem én, hogy nem kell túl spirázni a dolgokat, és azt is belátom, hogy a nagyon nyálas dolgok is távol álltak a párostól, de na. Igazán lehetett volna némi bepillantást engedni az életükbe. :D
A szereplők közül van, akit így végig gondolva szívesen megismertem volna még közelebb. Például Agáta mamát, akit láthatólag tényleg nem kell félteni sem az esküvő szervezésében, sem a családi ügyek intézésében. Azt hiszem ő is megérne akár egy egész könyvet. Vagy akár Kaméleonka, hiszen az ő élete sem volt egyszerű. (Ha már itt tartunk, vele vajon mi lett?)
És persze Anna...azt hiszem őt leginkább szánom. Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett könnyű élete, és még szerelmes sem lehetett nyugodtan. Mondjuk, az elgondolkodtatott, hogy mennyiszer hazudott Richárdnak, de talán ezen is képes lett volna átlépni, hiszen nem hagyta hogy megöljék. Ki ugrik más golyója elé, ugyebár, ha nincs rá nyomós oka? Így aztán külön szomorú volt figyelnem, mivé fejlődött ez a szerelem, milyen beteges módon torzult el, és vált kárára embereknek.
Szóval összességében, HŰ. Méltó befejezése volt ennek a sorozatnak ez a darab, jó volt találkozni újra az általam megszeretett szereplőkkel. Aki még nem olvasta a sorozatot, és gondolkodik rajta, csak ajánlani tudom. Remekül megírt minden rész, egy olyan történelmi időbe és hangulatba repít vissza minket, ami már magában megérne egy misét :).
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 494
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre."
Nos, ide is eljutottam. Habár már régen ott figyelt ez a kötet is a polcomon, valahogy nem és nem került a kezeim közé. Még barátom is előbb olvasta el, mint én. Nem véletlenül. Amikor elolvastam az utolsó oldalt amellett, hogy maradt bennem egy-két kérdés, rájöttem, hogy vége. Ennek a sorozatnak is. A szereplőknek, a világnak, a megfejtésre váró bűnügyeknek.
Ez a regény is két idősíkon halad, váltakozva. Egyrészt megismerjük a báró fiatalságát (és persze végül azt is, mi történt a karjával és az ismeretlen hölggyel), másrészt a jelenben végig követhetjük, amint esküvőre készülődnek a szereplők, ám nem éppen boldog körülmények között.
Őszintén szólva nem is tudom, melyik részt kedveltem jobban. Mind a kettő egyformán tartalmazott titkokat, izgalmakat, néha megmosolyogtató pillanatot. Tény és való, mint talán a legtöbb olvasó, úgy én is nagyon kíváncsi voltam, mi rejtőzik Richárd múltjában, miért nem képes igazán kimutatni az érzelmeit (hiszen vannak). De éppúgy tudni akartam azt is, mi fog történni Milivel, megtalálja-e a boldogságot, vagy sem.
Így nem maradt más, mint hogy minél gyorsabban olvassam, hogy mind a két kíváncsiságomat kielégítsem.
Innentől kezdve spoilert tartalmazz az értékelés, ennek figyelembe vételével olvass kérlek tovább!
Igazán odaillőnek éreztem, hogy Richárdot csak fenyegetéssel és gyilkossággal lehet az oltár elé állítani :D. Mondjuk ettől bennem is felment volna a pumpa, nem csodálom, hogy Mili zsebében néha kinyílt a bicska.
Persze az esküvő még nem fordította ki teljesen magából a mi bárónkat (bár tény, hogy néha-néha megingott), így hiába a nagy eskü, hogy mindenbe belevonja jövendőbelijét és egyben munkatársát is, azért néha voltak külön utak. Meg is lett az eredménye, jegyzem meg kicsit kárörvendően.
Nagyon érdekes volt követni azt, ahogy igyekeznek megtalálni minden nyomot a tettes ellen, és közben olvasni a múltat, ahonnan szintén csepegnek az információk. Jó pár mozzanatra szinte csak az utolsó pillanatban jöttem rá, így nem volt ok a panaszkodásra, izgulhattam rendesen, miközben hőseink vér- és hulla hegyeken keresztül gázoltak a végkifejlet felé.
Na de a vége...komolyan? Ennyi? Értem én, hogy nem kell túl spirázni a dolgokat, és azt is belátom, hogy a nagyon nyálas dolgok is távol álltak a párostól, de na. Igazán lehetett volna némi bepillantást engedni az életükbe. :D
A szereplők közül van, akit így végig gondolva szívesen megismertem volna még közelebb. Például Agáta mamát, akit láthatólag tényleg nem kell félteni sem az esküvő szervezésében, sem a családi ügyek intézésében. Azt hiszem ő is megérne akár egy egész könyvet. Vagy akár Kaméleonka, hiszen az ő élete sem volt egyszerű. (Ha már itt tartunk, vele vajon mi lett?)
És persze Anna...azt hiszem őt leginkább szánom. Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett könnyű élete, és még szerelmes sem lehetett nyugodtan. Mondjuk, az elgondolkodtatott, hogy mennyiszer hazudott Richárdnak, de talán ezen is képes lett volna átlépni, hiszen nem hagyta hogy megöljék. Ki ugrik más golyója elé, ugyebár, ha nincs rá nyomós oka? Így aztán külön szomorú volt figyelnem, mivé fejlődött ez a szerelem, milyen beteges módon torzult el, és vált kárára embereknek.
Szóval összességében, HŰ. Méltó befejezése volt ennek a sorozatnak ez a darab, jó volt találkozni újra az általam megszeretett szereplőkkel. Aki még nem olvasta a sorozatot, és gondolkodik rajta, csak ajánlani tudom. Remekül megírt minden rész, egy olyan történelmi időbe és hangulatba repít vissza minket, ami már magában megérne egy misét :).
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 494
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése