5/5
"A Drakula hivatalos előzménye, amelyet a klasszikus regény szerzőjétől hátramaradt feljegyzések és szövegek inspiráltak.
1868-at írunk, és a huszonegy éves Bram Stoker egy magányosan álló toronyban várja, hogy szembenézzen egy leírhatatlan szörnyeteggel. Feszületekkel, szenteltvízzel és egy puskával felszerelkezve azért imádkozik, hogy túlélje élete leghosszabb éjszakáját. Kétségbeesetten igyekszik papírra vetni mindazt, aminek tanúja volt, ezért feljegyzi azokat az eseményeket, amelyek egészen idáig vezettek…
Bram gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért az ideje nagy részét ágyban töltötte a szülei dublini otthonában, és egy fiatal nő gondoskodott róla, akit Ellen dadusnak hívtak. Amikor az egyik közeli városban egymással összefüggő, különös halálesetek történnek, Bramnek és a nővérének, Matildának, szemet szúrnak Ellen dadus furcsa szokásai. Ezután egymást követik a titokzatos és hátborzongató események, míg végül Ellen váratlanul eltűnik az életükből. Évekkel később Matilda Párizsba megy tanulni, ahonnan azzal a hírrel tér haza, hogy látta Ellent, és a rémálom, amelyről Brammel azt hitték, hogy már régen véget ért, valójában csak most kezdődik.
A Dracul egy kitalált történet, amely Bram Stokerről és a testvéreiről szól, akik egy sötét lény nyomába erednek. A vadászat Írországban kezdődik, a gyermekkori otthonukban, azután a testvérek bejárják Európát, és végül sor kerül az emlékezetes, végső találkozásra. A Dracul valóságos és kitalált szereplőkkel dolgozik, és új megvilágításba helyezi a világirodalom legfélelmetesebb és legmaradandóbb történetét."
Oké, bevallom, a kék a kedvenc színem, de a hangulatáért is imádom ezt a borítót. Az pedig csak hab a tortán, hogy mit ígér a fülszöveg nekünk. Annak idején a Drakula is nagyon tetszett, szóval az hogy ismét ebbe a világba léphetek be, igencsak izgatta a fantáziámat. És mert most amúgy is horror időszak van nálam, szóval teljesen passzolt. Vagyis reméltem, hogy passzolni fog, de hála istennek ismét jó könyvet fogtam ki magamnak (lesz ennek még böjtje...)
Ami az elején szokatlan volt, hogy milyen hirtelen vált a 3 különböző idősík és a különböző szereplők között, de ha egyszer elkapja az ember a ritmust onnantól már tényleg nincs megállás. Engem teljesen magába szippantott.
Egyrészt a remek hangulat teremtésével, szinte megelevenedett az a kor a szemeim előtt, sőt az események is mint egy film peregtek előttem. Ami kifejezetten jót tett a félelmetesebb részeknek, hiszen pont az a lényeg, hogy féljek és féltsem a szereplőket is. Na, féltettem őket rendesen a végén.
Nem tudom megmondani, melyik rész volt a legjobb. Izgalmas volt végig követni a kezdetektől azt, hogy mi is történt, miért vagyunk egy toronyszobában :D (erre amúgy már nagyon kíváncsi voltam).
De természetesen a végén meg azt akartam tudni, mi lesz a szereplőkkel. (Mert telhetetlen vagyok.)
Apropó szereplők. Ha választani kellene, kit szerettem a legjobban, akkor egyértelműen Bram és Ellen lenne az. Nem csak azért, mert kettejük kapcsolata abszolút hitelesen működött számomra, hanem mert őket éreztem a leginkább kiforrottnak a regényben. Bár ez lehet amiatt is, mert ők szerepeltek a legtöbbet, így másoknak már nem volt idejük olyannyira megmutatkozni. Nem tudom, mindenesetre ők mindent vittek számomra.
Ha szeretne valaki egy igazi, hangulatos könyvet olvasni, amiben vámpírok vannak, én ezt nyugodt szívvel tudom ajánlani. Én olvasás közben egy percig se kételkedtem abban, hogy amit olvasok, az megtörténhet/megtörtént. Mellesleg ki ne lenne kíváncsi arra, hogy honnan indult az egész, nem igaz?
Kiadó: Agave
Oldalak száma: 506
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése