2016. február 21., vasárnap

Leányrablás Budapesten

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
4/5

Böszörményi könyveihez már korábban is volt szerencsém, így azt tudtam, valószínűleg a stílussal nem lesz gondom. Na de vajon a történet tetszeni fog-e?
Végül a borító (mert ennek ki tud ellenállni??) és a sok-sok pozitív vélemény felbátorított annyira, hogy a januári "mert megérdemlem" ajándékom ez a könyv lett. És megérte. Már csak a második részt kell beszerezni...

Olvasás közben egy másik világba csöppentem, hiszen a leírtak nagyrésze számomra már ismeretlen. Az sem csökkentette a múltbéli utazás élvezetét, hogy nem budapesti lakosként azért sok utca, hely térbeli elhelyezése nehézkesen ment, de hát mire való az internet, nem igaz?
Furcsa volt rácsodálkozni dolgokra, hogy jé, erről is mintha tanultam volna (hol vannak már azok a megboldogult történelem órák), meg mintha már ezt is olvastam valahol. Legalább felfrissítettem a tudásomat, méghozzá az egyik legkellemesebb módon, szórakozva.

Nagyon tetszett még az is, hogy rengeteg valós szereplőt ismerhettünk meg, még ha nem is feltétlenül így viselkedtek/éltek, mint ezen könyv lapjain. (És az én ősöm is megemlítésre kerül egy ügy kapcsán, igaz csak egy fél mondat erejéig. :D)

Szóval a háttérvilággal ahol mozgunk, semmi problémám nem volt. Sőt, ismét eljutottam arra pontra, hogy úgy, de úgy megnézném/átélném azt a korszakot. Ha valaki rejteget egy időgépet otthon, és kiakarná próbálni, feltétlenül szóljon!
A történet kellően izgalmas, csavaros, és néhol igen titokzatos. Nem fogja az olvasót hidegen hagyni, legalábbis engem magába szippantott, pedig az elején azért volt némi ellenérzésem. Aztán az utolsó oldalak meg szinte csak elröpültek.

Szereplőink közül mindenki megtalálja magának a legszimpatikusabb, illetve a legutálhatóbb alakokat. Mili és Richárd mellett én igazán megkedveltem a Agátha mamát is, no meg Terkát. Igazán színessé teszik a történetet. Ráadásul tényleg élnek, és nem az az érzésem, hogy oda lettek írva, mert az "mennyire jó lesz majd".

A két cselekményszál közül nem is tudom, melyik fogott meg jobban. Talán a személyiségek miatt a "jelenben" játszodó szál közelebb állt hozzám, de érdeklődéssel követtem nyomon a 4 évvel korábbi eseményeket is. Igazán szeretném, ha a későbbiek folyamán valami csoda (netán csavar) révén kicsit más lesz a végkicsengése, de ez lehet, hogy csak álom marad.
Na de a vége! Ember! Így félbehagyni valamit...ez az olvasók ellen elkövetett kínzás. Legalábbis én így érzem, főleg mert nincs nálam a folytatás. De ami késik, nem múlik!

Azt hiszem egy újabb, polcomra kívánkozó sorozatot sikerült megcsípnem...

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 334

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése