2016. február 8., hétfő

A hajnalcsillag fénye

Bán Mór: A hajnalcsillag fénye (Hunyadi 1.)

4/5

A január nagyrésze olvasási válságban telt számomra, semmi sem foglalt le, nem szippantott magába, így aztán egy idő után nem is erőltettem. Aztán barátomnál úgy döntöttem, adok egy esélyt a sorozatnak, mert már úgyis rágta egy ideje a fülemet érte, hogy ugyan olvassam már el. Miért ne?
A következő a kérdésem, miért nem olvastam én ezt hamarabb?

Az író komoly fába vágta a fejszéjét, ugyanis a sorozat a Hunyadi család történetét hivatott majd bemutatni. Az első kötetben Hunyadi János nagyapja, apja, majd ő maga lép színre. Mindeközben mi belecsöppennünk az akkori világba, az intrikák kelepcéjébe. S persze eközben szurkolhatunk a család különöző tagjaiért...



Szeretem a történelmet, a magyart pedig főleg. Még ha ez nem is feltétlen látszik az olvasmány listámon :D. S gyerekként meg kifejezetten szerettem a régi, magyar királyok idejéről szóló történeteket olvasni, hallgatni. Egyik nagy vágyam az volt, hogy ha visszatudnék menni az időben, akkor tuti megnézném magamnak azokat az időket, amikor nagyjaink uralkodtak. Ha nem is egészen az elképzelt módon, de ebben az esetben is visszarepültem abba az időszakba. Nem biztos, hogy szeretnék itt élni, de így bepillantani egészen varázslatos volt (és leginkább veszélytelen).

Az író jól bánik a szavakkal, én sokszor tényleg úgy éreztem, megelevenednek előttem a harcok, az alakok.
Bár maga a történetek lassan haladnak -hiszen ha jól megnézzük, kettő is akad kapásból - még sem unatkoztam egy pillanatra sem. Pörgős, eseménydús, mely ránt magával, és nem hagy megpihenni igazán.
Rengeteg szereplővel találkozunk már itt is, úgyhogy nem árt résen lenni, pláne ha azt is szeretnénk tudni ki kivel van. (Mindenki mindenki ellen, ahogy kivettem...)

A szereplők emberek. Mármint nem egy rózsaszín szemüvegen keresztül pillantjuk meg őket, dicső fénnyel keretezve. Bizony hibáznak, gyilkolnak, néha már szinte fel is adják. De aztán felállnak, tovább mennek. Tanulnak abból, amit tettek, nem próbálják meg kissebbíteni a vétküket. Ez kifejezetten tetszett, még ha nem is mindig ájultam el attól, amit cselekedtek...de végülis ki tudja, hogyan viselkednénk mi egy ilyen helyzetben...

Talán egyetlen dolog volt, amit nem egészen értettem, és értek most sem, hogy jön a képbe Vlad szála? Mármint ez a fajta misztikussága. Nekem kicsit elütött az alaphangtól, de ezt leszámítva nem volt különösebben gondom a regénnyel. Mindenesetre kíváncsian várom a folytatásokat, még jó, hogy van pár...

Kiadó: Gold Book
Oldalak száma:  382

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése