3,5/5
"Az erős hitű hugenotta Clavell család üldöztetéséről és meneküléséről olvashatunk a XVII. századi Franciaországban, a hugenotta-üldözések korában játszódó történetben. A családanya Versailles-ba megy, hogy a királyhoz, XIV. Lajoshoz fűződő korábbi szerelmi kapcsolatára építve igyekezzen mentességet kicsikarni bujdosó, zaklatásnak kitett családja számára. A gyönyörű asszonynak az udvar forgatagában férje és a király mellett újabb hódolója akad egy rendkívüli vonzerejű fiatal udvaronc személyében, akinek sorsa a továbbiakban összefonódik a családéval. A fordulatos regény történései minden családtag hitét próbára teszik és megtudjuk, hogy bár Isten útjai számunkra kifürkészhetetlenek, minden pontosan illeszkedik egy magasabb rendű tervbe, hiszen az emberi szenvedések Isten dicsőségét szolgálják. Hasznos lecke emberi kapcsolatokból: példát kapunk arra, hogyan kell kegyetlen megpróbáltatások közepette is egyben tartani a családot, megőrizni hitünket és szeretetünket."
Sose értettem a megkülönböztetést, és nem is szeretem. Így itt is értetlenül álltam a hit miatti üldöztetés előtt. Én alapvetően úgy vagyok vele, hogy addig, amíg nekem nem okoz vele gondot, és nem akar erőszakosan a saját vallására áttéríteni, addig tőlem hihet abban, amiben akar. Ez az ő személyes joga. A problémák akkor szoktak lenni, amikor valaki ugyanezeket felém nem adja meg, és nyilván akkor kifejtem a véleményem, de akkor sem üldözöm a másikat. Mondjuk hatalmam sem lenne hozzá ez is tény.
Szóval maga a téma itt is érdekes, és jogos. Mert tényleg sose férünk a bőrünkbe, és ha más nem, akkor emiatt ugrunk egymás torkának. A puszta szeretet nevében. Logikus.
A kor is, ami színt ad az egész történetnek is, érdekes volt számomra. Nem sok olyan könyvet olvastam eddig, ami XIV. Lajosról szólt. Sajnos, itt sem kap olyan nagy hangsúlyt, leszámítva, hogy nőcsábász, rosszul viseli, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné, nem érdekli, hogy honnan van pénz, de legyen. Pedig biztosan nem csak ennyiből állt ez az ember.
Ami a szereplőket illeti, érthető módon én a Clavell családnak szurkoltam. Bár az elején kissé naivnak tartottam az anyát, hogy úgy gondolta ki tudja magának kényszeríteni a védelmet a királytól, anélkül, hogy bármit is adna érte. Ugyan már. Ez akkor sem, és most se így megy. Mindennek meg kell adni az árát, ha nem akkor rögtön, akkor később.
Pierre alakja is egész szimpatikus volt, bár néhol már-már hihetetlenül segítőkész volt...de lehet, hogy csak én voltam addigra már túl rosszindulatú a könyvvel szemben.
Egynek nem volt rossz, de azért lázba nem hozott.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 386
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése