3,5/5
"Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt.
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét."
Nos, a könyv külsőleg is gyönyörű, és a benne lévő rajzok is nagyon tetszettek. Szóval esztétikailag nincs gond vele. Viszont maga a történet nem teljesen szippantott magába. Pedig a fülszöveg nagyon ígéretes volt, de lehet csak én vagyok ilyen kekec.
A legnagyobb problémát maga a főszereplő alakja okozta. Nellie az esetek 80%-ban az idegeimre ment, és nem egyszer megérdemeltnek éreztem a problémáit. Így nehéz azon aggódni, hogy ugye nem fogják eltenni láb alól. Na nem mintha a többi szereplő annyira kedvenc lett volna, talán még Pasteur a maga különcségével.
Ami tetszett, azaz ahogy ebbe a korba nyerünk bepillantást. Az újságírók életébe, a nők életébe, na meg persze a világ kevésbé fényűző felébe. Emellett a biológia is elég hangsúlyos szerepet kap, ami nem elhanyagolandó szempont, pláne ha az ember lánya maga is ezen a szakterületen mozog. Mondjuk nem éppen mikrobiológia az irányom, de így is élvezettel olvastam az erre vonatkozó részeket. Senkit ne riasszanak vissza, mert teljesen érthetően van benne minden megfogalmazva.
A krimi szál annyira nem hozott lázba, hacsak az a része nem, amíg sikerült kideríteni egyáltalán mi okozza ezt a járványt. Az itt felvetett probléma, miszerint mekkora veszélyt is jelenthet a tudás, ha nem jó kezekben van, nem új keletű, de ettől függetlenül reális probléma. Bár azt hiszem itt az alapvető probléma bennünk, emberekben van, így ez addig fent fog állni, amíg emberek fogják taposni a bolygó felszínét. Vagy drasztikusan megváltozunk, amire én egyelőre nem látok esélyt, de soha ne mondjuk, hogy soha.
Szóval, összességében nem volt annyira rossz, de sokkal több mindent ki lehetett volna hozni belőle.
Kiadó: K.u.K.
Oldalak száma: 352
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése