4/5
"Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is."
Úton-útfélen ebbe a történetbe futottam bele, főleg amikor megjelentek a mozifilm trailer-ei. Úgyhogy mivel amúgyis kíváncsi voltam rá, előrébb került a listán. Mert hát mozifilmet nem nézek úgy, hogy nem olvasom el előbb a könyvet, amiből készült. Már ha tehetem.
Az alaptörténet olyan sok újdonságot nem tartalmaz. Ezer plusz egy történet szól arról, hogy néhány tini a túlélésért küzd nap mint nap. Aztán egyszerre csak megérkezik a főszereplőnk és ezzel minden megváltozik. De voltak újítások, amik egészen tetszettek. Na meg olyanok is, amik nem.
Ez utóbbiba tartozott például az "idegen" szavak sora. Ennek értelmét nem igazán láttam. Annyi időre azért nem voltak elzárva a környezettől, hogy ez indokolja a megjelenésüket. Úgyhogy ez az elején igazán zavart, aztán túl tettem rajta magam.
Ami tetszett, hogy az emlékeiket egy időre visszakapták, bizonyos helyzetekben. Ám utána hamar el is felejtették őket. Vagy a Siratók.
A fiatalok közül úgy igazán Minho-t, New-t volt az, akik igazán megfogtak. Thomas és Teresa alakja túl távoli lett számomra, illetve túlzottan erőltetve éreztem azt, hogy őket kedvelni kellene. Chuck meg olyan kis szerencsétlen volt, akit inkább védelmezne az ember, de nem ő a kedvenc.
Viszont úgy igazán senkit sem utáltam. Sem az Alkotókat, sem Gally-t. Talán mert túl sok kérdésem maradt megválaszolatlanul.
Érdekes volt nézni, hogy egy ilyen helyzetben a fiatalok is kiépítik a társadalmat, ami működik is. És hogy tényleg a remény az, ami végig munkál az emberben. Na persze nem árt, ha van valami cél is az életében.
Annyi kérdés maradt bennem a könyv elolvasta után, hogy egészen biztos elolvasom a folytatást is.
Aki szereti a kicsit komorabb hangvételű disztópiákat, akcióval megfűszerezve, szerintem nyugodtan belefoghat ebbe is.
Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 362
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése