5/5
"Képzeljük el, hogy a 14. századi Európa
népességének nem 30–40, hanem 99 százalékát irtotta ki a fekete halál!
Ez történelmünk egész menetét megváltoztatta volna. Kontinensünk
keresztény kultúrája szinte teljesen megsemmisül, helyét a betelepülők
iszlám és buddhista szellemisége veszi át. Az Újvilágot Kína fedezi föl,
s a Közel- és Távol-Kelet szuperhatalmainak harapófogójában vergődő
India az egyetlen, amely a rohamléptekben fejlődő tudománynak és
technikának köszönhetően magára vállalhatja a függetlenségre vágyó
kisebb nemzetek vezetőjének szerepét.
A minden könyvére alaposan felkészülő Kim Stanley Robinson a Vörös Mars után ismét egy rendkívül hiteles és hihető világot teremt, ám most itt, a Földön. Hétszáz év történelmét írja újra, lebilincselő alternatívát kínálva bolygónk múltjára, jelenére és jövőjére."
Eddig talán ez volt a legelgondolkodtatóbb olvasmányom. Múltról és jövőről, elvesztegetett és megtalált lehetőségekről, reményekről, az emberi hozzáállásról. Vallásról és politikáról. Szóval igen sok rétegű a történet, és ehhez mérten sok témában indult el bennem is a vezérhangya a hatására.
Pedig az elején nem voltam benne biztos, hogy végig tudom magam rágni rajta. Sok filozofálás és elmélkedés van benne, aminek a hangulatát és fonalát el kell tudni kapni, mert ha nem sikerül, akkor elég nyögvenyelős lesz a dolog. Sokkal olvasmányosabbra gondoltam a fülszöveg alapján, de végülis így sem volt rossz.
Na, de miután túltettem magam az első pár oldalon, kifejezetten élveztem. Mindig szerettem elmélkedni a mi lett volna ha dolgokon. Ami nem mindig jó, de az irodalomban sok gondot nem okoz. Érdekes volt végig követni a történelem sodrását ebben a vonalban. A nagyobb mérföldkövek itt is éppen úgy megjelennek, sőt néhány kiemelkedő alak is nagyon jól felismerhető lesz, még ha más helyzetben is találkozunk velük. Kifejezetten élveztem agyalni azon, az adott szereplő az általunk ismert történelemből kinek felelhet meg.
A vallási elmélkedések főleg az iszlám és buddhizmus területére csöppenünk, és azok jó-rossz oldalát egyaránt megismerhetjük. Mivel az alaptudáson kívül sok ismeretem nem volt róluk, én még ezeket a részeket is érdeklődéssel olvastam. És meglepő módon, mind a kettőből találtam számomra szimpatikus vonalakat, gondolatokat. Csak szomorú, hogy az emberek még a jó dolgokat is addig csavarják, amíg az érdekeiket nem szolgálja, és ezzel sok társukat hátrányba szorítják.
Az újjászületés és a közös "csoportban" fejlődés gondolata érdekes volt. Mindig keresni azokat, akikkel együtt, egy családot alkottok...hát, nem lehet egyszerű azért. Elég nagy a világ, mi van, ha a két ellentétes oldalára kerülünk?
Az emberi oldallal és a szereplőkkel nem volt igazán gondom. Igazából a szereplők nagy részét kedveltem, kivéve persze a "fő gonosznak" kikiáltottakat. Szurkoltam, hogy sikerüljön nekik továbbfejlődni, és a végén megtalálják a megnyugvást. Az sem volt mellékes, hogy velük együtt az egész emberiség is megtalálja az egyensúlyt, szóval volt miért izgulni. Hiszen mindenki tudja, hogy milyen nehéz változni, pláne egyszerre sokat, sok embernek. Nem csoda, hogy annyiszor vissza kellett térniük, és mindig csak kicsit változott jó irányba a dolog.
De ettől még elég optimistának gondolnám a könyv hangját, mert hiszi, hogy képesek vagyunk változni. Legyen igaza.
A felépítés segíti azt, hogy kisebb adagokban olvassuk, ha túl töménynek érezzük, mert egy-egy nagyobb fejezet egy új élet történetét meséli el, a következő már más helyen, időben történik.
Szóval, ha valaki szereti az alternatív történelmet, nem zavarja a vallások jelenléte és azok elemzése, nem feltétlenül vágyik egy rohanó tempójú történetre, de szereti az igényes műveket, annak ajánlani tudom.
Kiadó: Metropolis Media
Oldalak száma: 602
A minden könyvére alaposan felkészülő Kim Stanley Robinson a Vörös Mars után ismét egy rendkívül hiteles és hihető világot teremt, ám most itt, a Földön. Hétszáz év történelmét írja újra, lebilincselő alternatívát kínálva bolygónk múltjára, jelenére és jövőjére."
Eddig talán ez volt a legelgondolkodtatóbb olvasmányom. Múltról és jövőről, elvesztegetett és megtalált lehetőségekről, reményekről, az emberi hozzáállásról. Vallásról és politikáról. Szóval igen sok rétegű a történet, és ehhez mérten sok témában indult el bennem is a vezérhangya a hatására.
Pedig az elején nem voltam benne biztos, hogy végig tudom magam rágni rajta. Sok filozofálás és elmélkedés van benne, aminek a hangulatát és fonalát el kell tudni kapni, mert ha nem sikerül, akkor elég nyögvenyelős lesz a dolog. Sokkal olvasmányosabbra gondoltam a fülszöveg alapján, de végülis így sem volt rossz.
Na, de miután túltettem magam az első pár oldalon, kifejezetten élveztem. Mindig szerettem elmélkedni a mi lett volna ha dolgokon. Ami nem mindig jó, de az irodalomban sok gondot nem okoz. Érdekes volt végig követni a történelem sodrását ebben a vonalban. A nagyobb mérföldkövek itt is éppen úgy megjelennek, sőt néhány kiemelkedő alak is nagyon jól felismerhető lesz, még ha más helyzetben is találkozunk velük. Kifejezetten élveztem agyalni azon, az adott szereplő az általunk ismert történelemből kinek felelhet meg.
A vallási elmélkedések főleg az iszlám és buddhizmus területére csöppenünk, és azok jó-rossz oldalát egyaránt megismerhetjük. Mivel az alaptudáson kívül sok ismeretem nem volt róluk, én még ezeket a részeket is érdeklődéssel olvastam. És meglepő módon, mind a kettőből találtam számomra szimpatikus vonalakat, gondolatokat. Csak szomorú, hogy az emberek még a jó dolgokat is addig csavarják, amíg az érdekeiket nem szolgálja, és ezzel sok társukat hátrányba szorítják.
Az újjászületés és a közös "csoportban" fejlődés gondolata érdekes volt. Mindig keresni azokat, akikkel együtt, egy családot alkottok...hát, nem lehet egyszerű azért. Elég nagy a világ, mi van, ha a két ellentétes oldalára kerülünk?
Az emberi oldallal és a szereplőkkel nem volt igazán gondom. Igazából a szereplők nagy részét kedveltem, kivéve persze a "fő gonosznak" kikiáltottakat. Szurkoltam, hogy sikerüljön nekik továbbfejlődni, és a végén megtalálják a megnyugvást. Az sem volt mellékes, hogy velük együtt az egész emberiség is megtalálja az egyensúlyt, szóval volt miért izgulni. Hiszen mindenki tudja, hogy milyen nehéz változni, pláne egyszerre sokat, sok embernek. Nem csoda, hogy annyiszor vissza kellett térniük, és mindig csak kicsit változott jó irányba a dolog.
De ettől még elég optimistának gondolnám a könyv hangját, mert hiszi, hogy képesek vagyunk változni. Legyen igaza.
A felépítés segíti azt, hogy kisebb adagokban olvassuk, ha túl töménynek érezzük, mert egy-egy nagyobb fejezet egy új élet történetét meséli el, a következő már más helyen, időben történik.
Szóval, ha valaki szereti az alternatív történelmet, nem zavarja a vallások jelenléte és azok elemzése, nem feltétlenül vágyik egy rohanó tempójú történetre, de szereti az igényes műveket, annak ajánlani tudom.
Kiadó: Metropolis Media
Oldalak száma: 602
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése