4/5
Azt hiszem eddig ez az a könyv, amiről nyugodt szívvel elmondhatom, hogy nagyon ütne, ha nem esne túlzásokba. Csak annyi kellett volna hozzá, hogy az írónő egy idő után elengedje az olvasó kezét, hagyva, hogy az maga vonja le a következtetéseket, érezze át a dolgok hangulatát és súlyát. De nem ez történik, és az állandó ismételgetés egy idő után már az agyamra ment, és kirántott a történetből.
Ami a könyv erőssége, az egyértelműen a hangulat teremtés, és a környezet megrajzolása. Olyan aprólékosan, és mégis szinte észrevétlenül festi elénk a gyárat, a lakótelepet, hogy észre sem vesszük, csak mintha mi is azokon az utakon járnánk.
Pár oldal után egyszerre volt ismerős és ismeretlen a világ, ahol a szereplőink mozogtak. Persze, ennek az is oka lehet, hogy én magam is egy tízemeletes panelházban lakok, így eleve könnyebben tudom magam egy ilyen helyre képzelni. Csak nálunk kisebb a nyomor...
Így, első ránézésre egészen pofás kis hely, ahova simán elutazna az ember, hogy körbenézzen, na meg áztassa magát a parton.
Akkor mégis, miért ül ránk szinte fojtogatóan a történet? Miért leszünk mi magunk is komorak?
Az acélgyár árnyéka mindenre rávetül. A hajdani monstrum, mely rengeteg embernek adott munkát, eme könyv oldalaira már csak árnyéka önmagának, a fent maradásért küzd. Akárcsak az ott dolgozó emberek.
Itt nincs túl sok esély, hogy kitörj, 14 évesen a lányok már arra várnak, hogy egy komolyabb fiút leakasszanak maguknak, a fiúk pedig készülnek, hogy egyszer ők is a gyárban dolgozzanak. Az eleve elrendeltetés, a kilátástalanság elevenedik meg ebben a történetben. Ahol abban a korban, amikor még játszani kellene, élvezni azt, hogy gyerekek vagyunk, már felnőtt problémákkal kell megküzdeni.
Engem leginkább elszomorított, ahogy végig követhettem, hogyan lépnek rá pont arra az útra a szereplők, ami elől elakartak menekülni. Hogyan lesz egy 14 éves gyereklányból gogo girl, ahelyett, hogy inkább iskolába járna.
De nem áll meg itt a történet. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Családon belüli erőszak megspékelve némi szexuális vonzalommal a gyerekhez, lopások, hazugságok. Ezek mellett szinte már eltörpülnek azok az események, amelyek a hétköznapi emberi kegyetlenkedésekből fakadnak.
A szereplők közül Anna-t és bátyját kedveltem a leginkább. Őértük igazán aggódtam, na de az írónő nem akart velem egy húron pendülni.
Francesca alakját sajnáltam ugyan, de butasággal vegyes rosszindulata egy idő után eltudta feledtetni velem azt, hogy milyen szörnyű is a sorsa.
A családapák nem éppen mintapéldányok, értük nem is igazán fájt a szívem. Az asszonyokat sajnáltam, főleg, hogy láttam, nem fognak kilépni ebből a körből, mert félnek. A jól ismert rossz tényleg jobb, mint az esetleges ismeretlen jó?
Összességében nem rossz könyv ez, csak nagyon sokat akar, és azt is elég erőszakosan. De ha elkapja az embert a történet, akkor lehet vele haladni. Csak bírja az ember gyomra.
Kiadó: Európa
Oldalak száma: 504
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése