5/5
"Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?… A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai – a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig – de nem utoljára! – minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry – mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani…"
Igazából nem is tudom, pontosan mikor is került a kezembe az első könyve az írónak. Tudom, hogy jó sokáig porosodtak a polcon, és csak utána kezdtem barátkozni vele, amikor egy nap anya szinte fetrengett a nevetéstől, miközben olvasta. Hát lehet ilyen után nem kipróbálni, hogy nekem bejön-e? Ugye, hogy nem.
Szóval így indult meg kettőnk kitartó barátsága, és ez töretlen azóta is.
Tulajdonképpen Gerry egyike azon kevés íróknak, akikhez gondolkozás nélkül merek fordulni, ha valami jót akarok olvasni. Mert még igazán sose csalódtam benne, és dilis családjában. Így esett, hogy a cseppett sem idillikus évkezdésem közepette úgy éreztem, egy vidám, és ismerős történetet kell elővennem, így hát elkezdtem a könyveit újra olvasni.
Ebben a kötetben először találkozunk a nem mindennapi családdal: az özvegy édesanyával, aki igyekszik a gyerekeit megfelelően nevelni ( több-kevesebb sikerrel ), Larry-vel aki írónak készül, Leslie-vel a nagy vadásszal, Margo-val aki küzd a szerelemmel és a kilókkal, no meg a legkisebb fiúval Gerry-vel, aki vonzódik az élővilág mindennemű megnyilvánulásához.
A kis kompánia a zord időjárás elől Korfu szigetére menekül, és az ott töltött évekből szemezgethetünk a könyvekkel (mert ugyebár több is íródott).
Az első amire ilyenkor rájövök, hogy senki családja sem komplett. És ezt most nem rosszindulatból írom, de gondoljunk bele, hogy a saját kis rokunságunknak is megvannak a maguk fura dolgai, amiket mi már megszoktunk, fel se tűnnek, míg mondjuk egy ismeretlen hátast dobna tőlük. Ez azért megnyugtató.
A második, hogy azért egy ilyen gyerekkor irigylésre méltó. Persze ilyenkor előbújuk belőlem az ökológus és a nyálát csorgatja, mert hát ki ne akarna otthonra baglyot, kígyót, skorpiót? Na jó, minden állatot talán még én se vállaltam volna be. Mindenesetre anyámék boldogak lehetnek, hogy ilyen méretű sereglet felhalmozására esélyem se volt.
A könyvből film is készült, ami szerintem teljesen jól átadja a történet hangulatát, csak ajánlani tudom. De vissza a könyvhöz.
Miután bemutatták nekünk a családtagokat, jönnek a történetek, melyek elvileg a mindennapjaikat ölelik fel. Nyílván az izgalmasabb események kerültek megörökítésre, és egy-egy kötet nem olyan vastag, szóval van bőven miből csemegézni. És itt jön a következő megállapításom, hogy nem sokat unatkozhattak ebben az időszakban, és az anyjuknak kötél idegzete volt. Mondjuk azon újra és újra elgondolkozom, vajon mennyi pénzük lehetett akkoriban, hogy ilyen életmódot megengedhettek maguknak? Na de ez általában kósza gondolat, és sokkal jobban lefoglal, hogy szórakozzak a családon :D.
Amit ettől a kötettől kaphatsz, az a szórakozás. Ha vevő vagy arra, hogy nagyon sokféle különböző emberben meglásd a jót, ha bírod a kicsit durvább poénokat, szereted a természetet, és szeretnél egy napsütötte helyre eljutni, még ha csak a fantázia szintjén is, akkor neked találták ki ezt a könyvet. Nos, ha nem, akkor is érdemes tenni egy próbát, mert sose lehet tudni. Talán téged is elvarázsolnak ezek a kicsit zizi emberek, és az, ahogy ők látták a világot.
Kiadó: Európa
Oldalak száma: 334
5/5
"Gerald Durrell, a Családom és egyéb állatfajták világhírű szerzője, a Madarak, vadak, rokonok lapjain a kedvesen bolondos család – a gondos és gondterhelt mama, az örökké elégedetlen Larry (nem is beszélve hóbortos barátainak kimeríthetetlen köréről), a fegyverek szakértője: Leslie, és a szerelmetes természetű Margo, végül pedig, de nem utoljára, minden rendű és rangú állatnak fáradhatatlan pártfogója: maga Gerry – korfui kalandjainak újabb csokrát nyújtja át, a napsütötte görög sziget dús díszletei között, idilli békében, távol a világ zajától."
Ha eddig azt gondoltuk volna, hogy minden emlékezetes epizódot olvashattunk az első kötetben, akkor most fellélegezhetünk. Mert van még bőven, ahonnan azok jöttek, a mi legnagyobb megelégedésünkre.
Itt már ismerősként köszönt vissza a kis család, Spiro mint önjelölt őrangyal, Theodore és aki mindenhez hozzá tud szólni. Persze új alakok is bukkannak fel a könyv lapjain, akik legalább annyira szórakoztatóak, mint a régi ismerősök. Szóval továbbra sem kell attól tartani, hogy unalomba fulladna az olvasás, mert az egyik pillanatban épp szellemeket idézünk, vagy éppen hajótörést szenvedünk, ne adj isten teknőst boncolunk a verandán. Vagy megpróbáljuk a családot rávenni arra, hogy feltétlen szükségünk van egy medvére :D.
Nem titkolt dolog, hogy számomra a legkedvesebb szereplő Gerry maga, az ahogyan viszonyul az állatokhoz, és a körülötte élő emberekhez. Rögtön utána jön Theodore, irigylem a hatalmas tudásáért, és hogy ennyi minden ilyen őszintén érdekli. Ez különleges tulajdonság.
Korfu gyönyörű a leírások alapján, egyre inkább szeretném egyszer saját szemmel látni azt a helyet, ahol ilyen életet lehetett élni.
Kiadó: Európa
Oldalak száma: 290.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése