5/5
"Korfu: romantikus
születésnapi mulatság, jégszekrényeltérítéssel, megfeneklett
sétahajóval, nagyarányú koplalással. London: állatkereskedés –
szakértelem és állateledel nélkül. Kamerun: hogyan pottyant mérgeskígyó a
díszvacsora díszvendégének tányérjába? És megint London: az orrvérzés
félelmetes gyógymódjai. Bournemouth: az angol tengerpart szókimondó
asszonysága.
„Ez a kölyök nem normális”, mondta ingerülten 1931-ben Lawrence Durrell, és ezt a megjelölést alkalmazza kisebb variációkkal azóta is Gerald öccsére. Márpedig Gerry, a család fekete báránya szerint épp hogy ő maga az egyetlen józan ember egy tébolyult világban, és a bolondok gyülekezetének néhány igen kellemes példányát vonultatja fel könyvének lapjain. A halak jelleme méltó folytatása annak a sorozatnak, amelyet a Családom és egyéb állatfajták meg a Madarak, vadak, rokonok nem egészen dicstelenül kezdett. Réber László rajzai csodálatos harmóniában egyesülnek a bogaras családnak, a távoli vidékek növény- és állatvilágának és a közelebbi tájak csudabogarainak mulattató történeteivel."
Ez a kötet nem tartozik a trilógiába, de mivel itt is olvashatunk olyan történeteket, melyek Korfun játszódnak, én ehhez a sorozathoz kapcsolom. A kötet eltér a megszokottól, mert nem csak egyetlen időszakra összpontosít, láthatjuk Gerry-t gyerekként, majd tiniként, végül pedig már jóval idősebb férfiként. Mindezek mellett a helyszínek is és az események egyaránt színes kavalkádot alkotnak, nem is igazán tudnék dönteni, melyik rész tetszett a legjobban. Kicsit mindegyiknek más hangulata van, bár az megállapítható, hogy Gerry állatszeretete semmit nem változik az évek során.
Talán Kamerun és a díszvacsora a legviccesebb számomra, simán eltudom képzelni, ahogy megtervezik az egész napot, és ilyen izgalmak teszik aztán igazán emlékezetessé mindenki számára. Bár nem tudom, én mit kezdenék, ha elém pottyanna le egy kígyó a vacsora közben :D.
Csak ismételni tudom magam, aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik, és szereti az állatokat, annak ez a könyv, no meg a társai biztos tetszeni fognak.
Gerald Durell: Istenek kertje (Korfu trilógia 3.)
5/5
"Korfu szigete kimeríthetetlen tárháza Gerald Durrell élményeinek. A Családom és egyéb állatfajták, a Madarak, vadak, rokonok és A halak jelleme után is friss, eleven történeteket élvezhet az olvasó az Istenek kertjében, vagyis a korfui élményanyag újabb enciklopédiájában – temérdek emberi csudabogár és kedvesnél kedvesebb állat szíves segítségével. Mama és gyermekei a zsémbes Larry, a harcias Leslie, a szerelmetes Margo és nem utolsósorban minden ember és állat igaz jó barátja, Gerry – egyik bájos bonyodalomból a másikba eveznek a kék tengeren, botladoznak a dús flórájú-faunájú szigeten, a csillogó-villogó görög ég alatt. A kötetet ezúttal is a durrelli világ ihletett illusztrátorának, Réber Lászlónak rajzai díszítik."
A trilógia utolsó része, ami igencsak szívfájdító, mert élveztem olvasni a család életét, ami igencsak bővelkedett izgalmakban. Őszintén tisztelem és irigylem az édesanyjukat, hogy képes volt terelgetni ezt a családot, mert azt azért be kell látnom, hogy nem lehettek egyszerű esetek.
Korfu a leírások alapján még mindig csodaszépnek tűnik, és nem csodálom, hogy Gerald mindenféle jóságot hazavitt, ha ilyen helyen volt lehetősége felnőni. Persze nem hátrány, hogy helyük és pénzük is volt arra, hogy fent tartsák a népes kompániát :D.
Mondjuk ilyenkor jövök rá, hogy sokkal viccesebb arról olvasni, más családjában milyen furcsa emberek vannak, és milyen vicces vagy éppen kicsit ciki történetek estek meg, mint magunk megélni. Bár visszatekintve persze azok is viccesnek tűnnek, de az adott helyzetben ritkán szoktam olyan jól szórakozni rajta, mint teszem azt 5-6 évvel később. És mint tudjuk, legszebb öröm a káröröm, úgyhogy amúgyis van hajlamunk az ilyet jobban értékelni, ha mással történik.
Ettől függetlenül azt gondolom csodálatos fiatalságuk lehetett, még ha ők ezt akkor nem így érezték (igen, erre valahogy mindig később jön rá az ember), hatalmas szabadsággal, rengeteg élménnyel. Ha csak a felét képesek voltak későbbiekben a saját gyermekeiknek átadni, akkor emelem a kalapom előttük.
Mindenesetre nekem örök élményt okoz, ha elővehetem ezeket a történeteket, és elolvasgathatom újra és újra.
Kiadó: Európa
Oldalak száma: 262
„Ez a kölyök nem normális”, mondta ingerülten 1931-ben Lawrence Durrell, és ezt a megjelölést alkalmazza kisebb variációkkal azóta is Gerald öccsére. Márpedig Gerry, a család fekete báránya szerint épp hogy ő maga az egyetlen józan ember egy tébolyult világban, és a bolondok gyülekezetének néhány igen kellemes példányát vonultatja fel könyvének lapjain. A halak jelleme méltó folytatása annak a sorozatnak, amelyet a Családom és egyéb állatfajták meg a Madarak, vadak, rokonok nem egészen dicstelenül kezdett. Réber László rajzai csodálatos harmóniában egyesülnek a bogaras családnak, a távoli vidékek növény- és állatvilágának és a közelebbi tájak csudabogarainak mulattató történeteivel."
Ez a kötet nem tartozik a trilógiába, de mivel itt is olvashatunk olyan történeteket, melyek Korfun játszódnak, én ehhez a sorozathoz kapcsolom. A kötet eltér a megszokottól, mert nem csak egyetlen időszakra összpontosít, láthatjuk Gerry-t gyerekként, majd tiniként, végül pedig már jóval idősebb férfiként. Mindezek mellett a helyszínek is és az események egyaránt színes kavalkádot alkotnak, nem is igazán tudnék dönteni, melyik rész tetszett a legjobban. Kicsit mindegyiknek más hangulata van, bár az megállapítható, hogy Gerry állatszeretete semmit nem változik az évek során.
Talán Kamerun és a díszvacsora a legviccesebb számomra, simán eltudom képzelni, ahogy megtervezik az egész napot, és ilyen izgalmak teszik aztán igazán emlékezetessé mindenki számára. Bár nem tudom, én mit kezdenék, ha elém pottyanna le egy kígyó a vacsora közben :D.
Csak ismételni tudom magam, aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik, és szereti az állatokat, annak ez a könyv, no meg a társai biztos tetszeni fognak.
5/5
"Korfu szigete kimeríthetetlen tárháza Gerald Durrell élményeinek. A Családom és egyéb állatfajták, a Madarak, vadak, rokonok és A halak jelleme után is friss, eleven történeteket élvezhet az olvasó az Istenek kertjében, vagyis a korfui élményanyag újabb enciklopédiájában – temérdek emberi csudabogár és kedvesnél kedvesebb állat szíves segítségével. Mama és gyermekei a zsémbes Larry, a harcias Leslie, a szerelmetes Margo és nem utolsósorban minden ember és állat igaz jó barátja, Gerry – egyik bájos bonyodalomból a másikba eveznek a kék tengeren, botladoznak a dús flórájú-faunájú szigeten, a csillogó-villogó görög ég alatt. A kötetet ezúttal is a durrelli világ ihletett illusztrátorának, Réber Lászlónak rajzai díszítik."
A trilógia utolsó része, ami igencsak szívfájdító, mert élveztem olvasni a család életét, ami igencsak bővelkedett izgalmakban. Őszintén tisztelem és irigylem az édesanyjukat, hogy képes volt terelgetni ezt a családot, mert azt azért be kell látnom, hogy nem lehettek egyszerű esetek.
Korfu a leírások alapján még mindig csodaszépnek tűnik, és nem csodálom, hogy Gerald mindenféle jóságot hazavitt, ha ilyen helyen volt lehetősége felnőni. Persze nem hátrány, hogy helyük és pénzük is volt arra, hogy fent tartsák a népes kompániát :D.
Mondjuk ilyenkor jövök rá, hogy sokkal viccesebb arról olvasni, más családjában milyen furcsa emberek vannak, és milyen vicces vagy éppen kicsit ciki történetek estek meg, mint magunk megélni. Bár visszatekintve persze azok is viccesnek tűnnek, de az adott helyzetben ritkán szoktam olyan jól szórakozni rajta, mint teszem azt 5-6 évvel később. És mint tudjuk, legszebb öröm a káröröm, úgyhogy amúgyis van hajlamunk az ilyet jobban értékelni, ha mással történik.
Ettől függetlenül azt gondolom csodálatos fiatalságuk lehetett, még ha ők ezt akkor nem így érezték (igen, erre valahogy mindig később jön rá az ember), hatalmas szabadsággal, rengeteg élménnyel. Ha csak a felét képesek voltak későbbiekben a saját gyermekeiknek átadni, akkor emelem a kalapom előttük.
Mindenesetre nekem örök élményt okoz, ha elővehetem ezeket a történeteket, és elolvasgathatom újra és újra.
Kiadó: Európa
Oldalak száma: 262
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése