4/5
"Az erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!
Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin."
Nem olyan rég fedeztem fel magamnak, hogy egyáltalán ez a könyv létezik, és annyira izgatta a fantáziámat, hogy elkocogtam végül érte a boltba. Az első amit megállapítottam, hogy gyönyörű a borítója. A második, hogy bakker, ez de vékony...na de ez sem tántoríthatott el, úgyhogy a könyvespolcom egy újabb taggal bővült.
Be kell valljam, annak ellenére, hogy növénybiológiával foglalkozom, még nekem is mondott újdonságot a szerző. (Még utána kell néznem az irodalomnak, amit használt, hogy azóta mire jutott ebben a tekintetben a tudomány.) Például a kommunikáció esetén, vagy ahogyan az idősebb fák szabályozzák a fiataljaik fejlődését. És őszinte leszek, azt se feltételeztem, hogy szükség esetén képesek, vagy hogy egyáltalán akarják segíteni a fajtársaikat. Nyilván ezek a folyamatok nem egészen úgy mennek végbe, ahogy nálunk embereknél, de ott vannak. És ezzel már egy kicsit megfoghatóbbak, azt hiszem mindenki számára.
Azt ugyanis be kell látni, hogy a növények azok az életformák, amelyeket a legkevésbé érzünk magunkhoz közel. Gyerekként is könnyebb volt letörni egy ágat egy fáról/bokorról, mint mondjuk belerúgni egy kisállatba, nem igaz? Hiszen annak az érzelmeit láttuk/hallottuk, és még ha nem is emberi nyelven mondta el, de áttudtuk érezni. A fa...nos ő nem csinált semmi látványosat. Most meg tessék, kiderül, hogy támogatják a gyengébbeket, odafigyelnek a fiataljaikra, és tapasztalati úton tanulnak.
Szóval érdekes volt ezt a könyvet lapozgatni, rácsodálkozni néhány információra. Persze volt olyan is, ami számomra nem jelentett újdonságot, de ez semmit nem vont le az élvezeti értékéből. Apropó, élvezet. Bárki kezébe veheti és olvashatja, nem kell attól tartani, hogy teli lesz szakkifejezésekkel (bár vannak benne, mind meg van magyarázva, és nem hemzseg ezektől a szöveg), vagy latin nevekkel.
 |
| Itt én is elsétálgatnék |
Minden mondatából süt az, hogy mennyire szereti a munkáját, és ezeket a fákat, erdőket az író. Néhol már-már túlzásnak is éreztem, de végülis miért lenne az baj, hogy valaki ennyire imádja amit csinál és szeretné megmutatni azt másnak is, miért lehet szeretni ezeket az élőlényeket. Miért kellene sokkal jobban odafigyelnünk rájuk, és óvnunk őket, meg az élőhelyüket (nem beszélve arról a cseppet sem elhanyagolandó tényről, hogy a számunkra igen fontos oxigén előállításában is jeleskednek).
Ha érdekelnek a növények, főleg a fák, kíváncsi vagy arra, mit tudnak, és nem akarsz kapásból a mély vízbe ugrani valami szaftosabb tudományos értekezéssel (pedig azoknak is meg van a maguk szépsége :D), akkor nyugodtan üsd fel ezt a kötetet. Leginkább ízelítőt ad, de ezek alapján már eltudja az ember dönteni, akar-e ennél mélyebben is belemenni a témába, vagy sem.
Kiadó: Park
Oldalak száma:220
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése