A művészet hatalma

Stephen King: Duma Key
5/5
Még emlékszem az első alkalomra, amikor apa felvitt a "felnőtt" részlegre olyan 12 évesen. Hatalmasnak tűnt, tele rám váró ismeretlen könyvekkel. Imádtam. Első utam teljesen véletlenül a horror részhez vezetett, és mivel a szemem magasságában lévő polcon tetszetős könyvek voltak, le vettem egyet. Stephen King: Rémkoppantók c. műve volt. Apa jóváhagyásával ki is vettem. Nagyon kíváncsi voltam rá, főleg miután anya kifejtette véleményét, hogy ehhez talán még kicsi vagyok. Naná, hogy rögvest jobban érdekelt a könyv. Nem tudtam egyben végig olvasni, le-leraktam pihentetni...túl élénk fantáziám és vizuális alkatom lehetővé tette, hogy magam előtt lássam az olvasottakat, akár egy filmet. Elég ijesztő volt. De az is kiderült, hogy szerelem első olvasásra. Onnantól kezdve faltam a könyveit. Egészen az utóbbi pár évig. Így enyhe bűntudattal vettem kezeim közé a kölcsönkönyvet(amit itt is szeretnék megköszönni moncsicsi-nek). És őszintén szólva nem csalódtam. Az író ismét csak elvarázsolt, és félelmet ébresztett...

Edgar Freemantle építési vállalkozó, méghozzá az egyik legjobb. Ám egy baleset miatt elveszíti a jobb karját, házasságát és egy rövid időre talán önmagát is. Hogy új életet kezdhessen, Duma Keyre költözik, és rajzolni kezd. Ezzel indítva meg egy láncreakciót, amelynek szörnyű következményei lesznek. Mind a környékbeli emberekre nézve, mind a családjára nézve.
Vannak bizonyos sémák Stephen Kingnél, amik szerintem nem hibák, de tudni lehet, hogy valamilyen formában beleszövi a történeteibe. Mondhatjuk úgy is, hogy védjegyei ezek. Az egyik ilyen, hogy a főszereplő egy családtagját "megöli". Meg még jó pár más embert is (rendszerint azokat, akiket megkedvelek...). Itt sem hazudtolja meg magát. Ahogy abban sem, hogy a borzongáshoz szükséges légkört előteremti. Be kell vallanom, késő este nem szívesen olvastam, nem azért mert rossz volt, hanem mert utána minden zajnál önkéntlenül is különféle szörnyetegek megjelenését vártam. (Nem jöttek :D.) Jó volt úgy félni, hogy nem tudtam ettől függetlenül letenni a könyvet, együtt harcoltam gondolatban a szereplők saját félelmeivel, és próbáltam elképzelni a titokzatos múltat, mely kulcsot adhat a jelenhez. Remek történetvezetés egy pillanatra sem engedte lanyhulni az érdeklődésemet, de nem esett túlzásba az információ árasztásban sem. És a kelleténél hamarabb nem is jöttem rá az összefüggésekre, csak sejtéseim voltak, amik nagy része beigazolódott, de nem éreztem azt, hogy az első 20 oldal után már tudom mi fog következni. A szereplők is elég közel kerültek hozzám, és naná, hogy a kedvencemet kinyírta a történet végén...sejthettem volna :D.
Mind különböző egyéniség, és személyiség. Különösen tetszett, ahogyan Edgar fejlődését ábrázolta, és azt, hogyan próbált meg a baleset okozta új helyzetekkel (végtag hiány, szavak elírása/mondása vagy elfelejtése) megküzdeni.
A szörnyek pedig igazán ijesztőek voltak...:), ami nem hátrány egy horror könyvnél.
Ha szereti az ember az ilyen témájú könyveket, Stephen King az ő embere. És ezzel a könyvvel is nyugodtan kezdheti, mert elfogja varázsolni és megrémiszti.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 720