5/5
Azt kell mondjam ez a könyve jobban megfogott. Talán mert bármennyire is tagadnám, de mégiscsak romantikus alkat vagyok, és ebben a könyvben egy kivételes szerelemről olvashatok. Vagy talán a szereplők voltak kedvesebbek a szívemnek. Nem tudnám pontosan meghatározni. Valószínűleg ez is, az is.
Clare mindössze 6 éves, amikor először találkozik Henryvel, aki 30 éves, meztelen, fáradt. Nem ezt nevezné az ember ideális megismerkedésnek. De erről egyikük sem tehet. Henry ugyanis genetikailag nem szokványos ember, nem képes huzamosabb ideig ugyanabban az időben megmaradni, előre-hátra ugrál. És az ember azt hinné, ez milyen jó dolog. De ahogy a könyvvel halad előre, kezdi látni a hátulütőit. A meztelenül materalizálódás egy idegen helyen sem a legjobb dolog, de ezenkívül nem egyszer megverik az embert, börtönbe csukják. Titkolóznia kell mások előtt, lopnia, betörnie. Egyszóval túlélni.
Clare ehhez képest teljesen átlagos lány, leszámítva a férfit, aki időnként belecsöppen az életébe, és akit rejteget a családja, barátai elől. Ételt, italt, kávét és ruhát ad neki. És eközben szerelmes lesz belé...
Nem írom le, min mennek keresztül azért, hogy együtt lehessenek, hogy viszonylag normális életet alakíthassanak ki, gyermeket nevelhessenek, gyógyírt keressenek erre a rendellenességre. Ehhez az egész könyvet le kellene írnom, és inkább azt ajánlom olvassa el mindenki.
Félelmetesen biztos kézzel vezet bennünket az írónő a különböző időpontok világai között előre, miközben bizonyos dolgokat, érzéseket egy-egy múltba tekintéssel tesz világosabbá. A hangulat is szinte tapintható, majdhogynem éreztem az a feszültséget, ami Clare-ben fellobbant a féltés miatt, Henryben a túlélés miatt. Az egymás iránt érzett szeretetük és figyelmük viszont mint valami meleg takaró, úgy ölelt körbe.
Nem csak arról szól, hogy akit szeretünk, azt úgy szeretjük amilyen. Vagy hogy a másiknak sok mindent meglehet és néha meg is kell bocsátani. A kitartás, az akarat, az összetartás is éppúgy fellelhető e lapok között.
Csodálom Clare-t, hogy képes volt várni. Mindig, megingás nélkül (na jó, majdnem anélkül.) Hatalmas lelkierő és hit kell hozzá. És valljuk be, hit nélkül mit érne az élet?
Kiadó: Ulpius-ház, Athenaeum
Oldalak száma: 566, 564
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése