4/5
Első könyvem az írónőtől. Az elején nagyon furcsa volt, nem kerültek közel hozzám a szereplők, úgy éreztem magam, mint aki belecsöppen egy családba hívatlanul és nem tudja ki kivel van, mik a szabályok, ezért inkább csak szép csendben figyel. De amikor már a feladás gondolatával kacérkodtam, akkor kezdett a történet összeállni. A szálak összefutottak egy középpontba, ahonnan már egységes fonalként kígyóztak előttem, s nekem csak fel kellett venni ezt a fonalat és követni. Innentől kezdve a történet magával ragadott, bár voltak olyan részek, ahol csak a fejemet csóváltam, hogy ez már azért túlzás. De összességében a történet nem volt rossz.
Szerintem minden emberben felvillan az a kérdés, milyen lehet ikernek lenni. Hogy van egy másik olyan ember, aki ugyanúgy néz ki, mint te és nagyon sok dologban ugyanúgy is viselkedik mint te. De persze azért különbségek akkor is vannak. És legtöbb ember csak a jó oldalát látja, meg hogy milyen édesek az ikrek. Ebben a könyvben olvashatunk arról, milyen bonyodalmakat tud okozni ez, mennyire nehéz elválni a másiktól, és hogy bizony tudni kell elengedni.
Anélkül, hogy lelőném a történet lényegét, csak annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki az életben egy ilyen történettel állna elém, valószínűleg őrültnek nézném. :)
A szereplők...nem könnyű esetek. Julia nekem sok volt, a birtoklási vágya, az a kicsit tudálékos kíváncsisága. Mindenki szeretné tudni a titkok mögött rejtőző valóságot, de nekem ő túl erőszakos volt.
Valentina pont az ellentéte. Vele jobban tudtam azonosulni, mert alapjáraton én is inkább a csendesebb, visszahúzódóbb típus vagyok, ha mondjuk öcsémmel hasonlítom magam össze. De azért a teljes alávetés a másik akaratának...amit érthető módon megunt (20 év után?), és elakar szakadni. De nem a legszerencsésebb módon. Kicsit olyanok voltak ők ketten nekem, mint akik megragadtak egy gyermeki szinten, ugyanolyan ruhában járás, csak úgy létezés az életben, komolyabb tervek nélkül a szülőkkel, és olyasfajta tervekkel, amiket kicsiként talál ki az ember, mert elhiszi hogy megvalósítható, akár csak a mesékben.
Robert és Martin már emberibbek voltak, hihetőbbek. A félelmeikkel, vágyaikkal, küzdelmeikkel. A döntéseikkel és az azokkal járó következményekkel.
A temetőt pedig egyszer nagyon szeretném megnézni. Mert a varázslatos légkör kialakításához nagyban hozzájárult.
Ellentétes érzelmeket kiváltó könyv, volt amikor szerettem, volt amikor utáltam. Mégis...megfogta a fantáziámat, arra vett rá, hogy elgondolkozzak dolgokon. És végső soron egy könyvtől ezt várom el.
Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 426
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése