John Irving: Árvák hercege
5/5
Ez egyike azoknak a könyveknek, amik sok-sok napon keresztül foglalkoztattak, és minden szereplőjét megszerettem, még ha néhány döntésével nem is értettem egyet. Szerettem ezt a világot.
Maine államban, pontosabban St. Cloud's-ban egy igen eldugott helyen van egy árvaház. Itt dolgozik Dr. Wibur Larch, Edina és Angela nővér, akik igyekszenek jobbá tenni az életett a gyerekeknek, akikről édesanyjuk lemondott. Nevet adnak nekik, otthont, miközben keresik a megfelelő szülőket. És bár a doktor lelkiismeretesen végzi az úr dolgát (gyermek világra születését segíti), nem tud nemet mondani azoknak a nőknek sem, akik az ördög dolgával (abortusz) keresik fel.
Ebben a környezetben növekedik Homer Wells, akit több sikertelen örökbefogadás után az otthon "gyermekévé" fogadják, és a doktor akár a saját fiát neveli, tanítja.
Ahogy végig követjük Homer felnőtté válását, kapcsolatának alakulását a doktorral és a többiekkel...elgondolkodtató. Ahogy küzd azért, hogy lehessen választása, hogy kitudja mutatni a szeretetét. Minden ember ezt szeretné, ám az árváknak tényleg kevesebb erre a lehetősége, mint egy normális embernek.
Tengernéző almáskertbe kerülése után Cuncy és Wally és még rengeteg ember segít neki egy idegen világ megismerésében, és eközben megismeri a szerelmet is. Természetesen bonyodalom nem maradhat el, hiszen egy szerelmi háromszögnek nem lehet egyszerűen véget vetni. És bár minden tiszteletem Homeré, én nem hiszem hogy képes lettem volna várni, remélni, alkalmazkodni.
Ez a könyv nagyon sokrétegű, és nem egy olyan kérdést felvet, amire még ma is igen ellentétes válaszokat kapunk, és amik még ma is igen érzékeny területei a társadalomnak. Mindezek mellett végig követhetjük egy zárt kis világ küzdelmét a fennmaradásért, az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Itt minden döntésnek meg van a maga következménye, és sorsok, melyeket nem lehet elkerülni. És talán nem is érdemes.
Kiadó: Magyar Könyvklubb, Cartaphilus
Oldalak száma: 630, 572 (kiadástól függ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése