4,5/5
A történet szerint Oscar 9 éves, amikor 2001. szept. 11-én eltűnt az édesapja. És miközben megpróbál megküzdeni azzal az űrrel amit maga után hagyott, egy nyomozásba fog. Ugyanis édesapja holmijai között talál egy kulcsot és egy szót: Black. Míg a kulcshoz tartozó zárat keresi rengeteg idegen emberrel találkozik, és rengeteg emberi történettel. Miközben újabb és újabb kérdések vetődnek fel benne is.
Különösen megfogott, hogy a történet két szálon, két idősíkban fut egyszerre. Ez az elején kicsit zavaró, de hamar belejövünk, és lassan kibontakozik a család múltja, illetve jövője kéz a kézben.
Nem egy vidám könyv, ahogy a benne lerajzolt sorsok sem túl vidámak. Ahogy együtt bolyongunk a fiúval nem egyszer érezhetjük úgy, hogy néha csak egy-egy szó kellett volna ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak. Néha kilátástalan, máskor reménykedő. Akárcsak a valós élet. Volt, ahol nem tudtam a saját összekuszált érzéseimet sem megfejteni, máshol csak azt szerettem volna mantraként mormolni hogy: sajnálom.
Nem csak a 9 éves néha kegyetlenül őszinte érzékelése az, ami megragad minket.
Érdekes, hogy milyen közel vannak egymáshoz az emberek, még sem látják meg a lényeget, a másikat. És hiába beszélsz rém hangosan, lehet hogy senki sem hall meg. De lehet hogy igen.
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Oldalak száma: 386
Annyi jót lehet olvasni erről a könyvről, hogy most már én is nagyon kíváncsi vagyok rá:)
VálaszTörlés:) Nekem tetszett, és elgondolkoztatott. Csak az elején volt kicsit szokatlan a stílus, hogy egy "9" éves meséli a történet nagyrészét. De aztán már észre sem vettem :).
VálaszTörlés