4/5
Emlékszem gyerekkorom hegedűóráira, ahogy a külön-külön is szép hangok összeálltak egy darabban, és valami fantasztikus zene szólalt meg. És roppant büszke voltam magamra, mikor ezt a zenét én játszottam. E könyv olvastakor én voltam a hangszer, melynek hangjait Fodor Ákos biztos kézzel egyesítette egy darabban, és megszólalt a zene. Másképp szólt, mint a hegedű. Hiszen itt az érzéseim rezegtek, azokat hallgattam.
Bár az elején féltem, hogy egy szuszra sok lesz a kötet, hogy talán jobb lenne egy nap csak 1-2 verset olvasni. De nem tudtam letenni. És nem is bánom. Minden versben, haikuban volt valami, amit saját magamra tudtam értelmezni, és ezt még közelebb hozta hozzám a sorokat, hiszen úgy éreztem rólam szólnak.
Ahogy ha más olvassa, akkor róla szólnak. Ugyanazok a sorok, rímek, mégis mindenkinek kicsit mást jelentenek.
Kiadó: Fabyen
Oldalak száma: 252
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése