5/5
Ez olyan könyv, amit kifejezetten a moly miatt akartam elolvasni. Kíváncsi voltam, fog-e tetszeni, lesz-e rám hatással. Ugyanis 14 éves korom óta Stephen King lelkes olvasója vagyok, és emiatt néha nagyok az elvárásaim az ilyen témakörben. De kellemesen csalódtam.
Nem tudom, fel tűnt-e,de az ilyen világvége témakörű könyvek nagy részében valahogy mindig Amerika és annak hadserege a probléma okozója...elég érdekes. Ebben az esetben sincs másképp. Az eredetileg gyógyászati célokra tervezett csodavírus fegyverré válik. 12 halálra ítélt embert oltanak be vele, majd egy szupertitkos helyen figyelik őket. A 13. ember egy 6 év körüli lány, Amy. A vírus őt is átalakítja, de belőle nem lesz világító, és vérre éhező szuper lény. Csak hihetetlenül lassan öregedik, gyorsan gyógyul, és hallja a 12 másik gondolatát.
Ahogyan várható, a fertőzöttek elszabadulnak, és elkezdik megtizedelni az embereket, ám minden 10. áldozatukat csak megfertőzik. És szép lassan a világ, amit ismertünk eltűnik.
Betekintést nyerünk egy száz évvel későbbi kolónia életébe, ahol egy kisebb embercsoport próbál életben maradni, fenntartani a normális élet látszatát, ami nehéz, és remélni. Talán ez a legnehezebb. És ekkor ismét találkozunk Amyvel, aki igencsak felforgatja a kolónia életét, és elindul egy kis csapat, remélve hogy utazásuk végén választ kapnak, és segítséget...
Az emberi kapcsolatokat nagyon jól megfogja, és ábrázolja, a maguk bonyolultságában, édes-keserű valójában. Szeretet, csalódás, fájdalom, félelem, reménytelenség. Minden szereplőben van olyan tulajdonság, amiben az ember magára ismerhet. A történet még akkor is önálló életet élt bennem, amikor már letettem a könyvet, hogy valami mást csináljak. Nehezen tudtam kilépni a kereteiből. És ezt nagyon élveztem. Ritkán adatik meg az, hogy már akár 2 oldalt olvasva felvegyem a regény lendületét, mindegy milyen rég is volt utoljára a kezemben. Hiteles a leírásaiban, párbeszédeiben. Vagyis nem érzem azt rajta, hogy most muszáj valami "magvas" gondolatot adni a szereplők szájába. Eltudom hinni, hogy épp akkor és azt mondják, amit. Ráadásul folyamatosan fenn tartotta a kíváncsiságomat, hogy mégis hogyan fog végződni a történet, kik maradnak életben. Mert valakik csal életben maradnak, erről árulkodik a minden fejezetbe beszőtt napló bejegyzések, melyeket konferenciákon mutatnak be.
Kíváncsian várom a folytatást, és közben elgondolkozom azon, én vajon egy ilyen helyzetben hogyan is viselkednék. Milyen életet tudnék élni, folyamatos rettegéssel, félelemmel a sötéttől, a kinti világtól. Folyamatos nappalokkal, csillagok nélkül. Remény nélkül.
Vagy talán mégis lehet reménykedni?
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Oldalak száma: 834
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése