2011. március 13., vasárnap

Semmi sem az, aminek látszik

Joanne Harris: Kékszeműfiú
5/5
Az írónőtől már több könyvet is olvastam, amik kifejezetten tetszettek, és láttam, hogy sok ismerősöm nagy lelkesedéssel várja ennek a megjelenését.
Vastag könyv, szóval kicsit nehézkes vele utazni, de mindent csak akarni kell :).
Kezdetben nem sikerült elkapni a regény lüktetését, nem szívott magába a történet, bár ebbe az is közrejátszott, hogy egyszerre pár oldalnál többet nem tudtam olvasni, a tanulás miatt.
Aztán időm is több lett, és a történet ízére is ráéreztem. A főhős egy weboldalon, saját bloggjában közöl történeteket. Kezdetben azt gondoljuk, hogy ezek csak kitalációk, aztán pedig azt, hogy a valóságot tükrözik. Elfogott az undor néhány dologtól, hogy aztán helyet adjon a szánalomnak és sajnálatnak ahogy a múltat mutatja be, és sok minden megvilágosodik. Egy egész kisvárost összekötő háló hihetetlen szálait fejti fel nekünk az írónő.Megismerhetjük az anyát, a három testvért, Emily-t és a többieket. Szép, érthető nyelvezet, amit kifejezetten különlegessé tesz, hogy szineztézia különböző formáit érzékelteti.
Az utolsó 100 oldalt teljes elképedéssel olvastam. Már kialakítottam egy képet, hogy is fog ez befejeződni, illetve ki kicsoda, és akkor egyszer csak jön egy csavar, és kiderül senki sem az, akinek én gondoltam. Aminek hatására újabb verziót készítettem el a befejezésre...amit megint csak lerombolt az írónő. Így végül csak hagytam, hogy sodorjanak az események...
A kettősség utána is nyomott hagyott bennem. Mi volt az igazság, és mi a kitaláció? Mikor mosódnak el a határok, hogy aztán már mi magunk se tudjuk, hol is éljük a saját életünket. Ez tényleg egy hátránya az internetnek, segíti elmosni ezt a vékony hártyát.
Elgondolkodtató. Nem hiszem, hogy bárkit is hidegen hagyna. Vagy undorít, vagy szánalmat kelt, de lehet, hogy elejétől a végéig imádni fogod. És, hogy hogyan ér véget a történet? Az már rajtad múlik.
Annyit még hozzátennék, hogy ha valami vidámabb könyvet szeretnél olvasni, akkor ne ezzel a könyvével kezd. Vannak vidámabb, de ugyanúgy jó, elgondolkodtató könyvei. De egyszer mindenféleképpen megéri elolvasni.

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 600

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése