Egy szebb holnapért

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
5/5

Többször összefutottam már vele az elmúlt pár hónapban, ismerőseim olvasták, szobatársam filmen nézte, megtaláltam anya polcán...így hát most a szünetben úgy döntöttem elolvasom.
A történet egy elmegyógyintézet zárt világában játszódik. Megismerjük az ápolók és a betegek életét, méghozzá egy beteg szemszögéből/elmeséléséből.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok leírt dolog tényleg megtörtént régen, hiszen az emberek része mindig is hajlott és hajlik arra, hogy hatalmat építsen ki, ha egy ilyen világban, akkor ilyen világban.
Beléptem minden nap ebbe a fehér köpenyesek által uralt világba, ahol az "új" beteg hozta friss erővel próbáltak visszatalálni az emberi értékekhez, jogokhoz az ápoltak. Velük örültem minden apró kis győzelem felett, és velük aggódtam a megtorlástól.
A regény olyan dolgokat boncolgat, amik soha nem lesznek elévültek, hiszen mi sem tudunk kibújni a bőrünkből. Mindig lesz olyan, aki elnyomja, megfélemlíti a másikat. És mindig lesznek olyanok, akiket a saját "érdekükben" akarnak majd megváltoztatni. És remélhetőleg mindig lesznek olyan emberek, akik fellázadnak az értelmetlen és embertelen körülmények, szabályok ellen. A történet sodrása mindenkit magával ragad, s bár vannak dolgok amiket csak sejtet, esetleg jelképekkel takarva egy-egy rémálomba ágyazva mutat meg az olvasónak, ezek sem törik meg a bűvös hatást, sőt kifejezetten erősítik az élményt. A lassú folyamat, ahogyan kezdenek magukra találni az emberek természetesen nem fájdalom mentes, és jó néhány felesleges halál kíséri. Felesleges, mert jó esetben a helyzetnek sem kellett volna idáig elfajulni, és lám mégis.
A végső befejezés engem kicsit a régi görög művekre, színdarabokra emlékeztetett, ahol a főhős az általa képviselt értékekért az életét adta ezzel mintegy katarzist keltve a nézőben. S akárcsak ott a színházi nézőtéren az emberek, valamilyen szinten én is megkönnyebbültem. Nem azért, mert ezt a befejezést vártam (bár ki tudja), hanem mert tényleg, valahogy ez illet oda.
Ha valaki szereti az elgondolkodtató könyveket, annak csak ajánlani tudom. Mert ez a könyv nem csak elvisz egy másik világba, de még utána is ott mocorog az ember fejében, és foglalkoztatja. Csak hálás lehetek, azért, hogy addig jött velem szemben, míg el nem olvastam. Kár lett volna elszalasztanunk egymást.

Kiadó:Európa Kiadó, később Árkádia Kiadó
Oldalak száma:298, 338, 374 (kiadástól függ)