5/5
A könyv nem csak fiataloknak szól, hanem mindenkinek. Olyan problémákat vet fel, amik mindenhol megtalálhatóak, és amivel nap mint nap szembesülünk. Csak nem gondolunk bele. A történet, mely egyszerre vidám, és szomorú, ahol a fény és az árnyék egymás mellett él. Ahol a világok egybe érnek.
Lou 13 éves, intelligenciáját tekintve jóval idősebb, mint a többi vele egykorú. Az ő szemszögéből ismerjük meg a teljes történetet. Az övét, a családjáét, No-ét, és Lucas-ét.
No 18 éves, hajléktalan lány, akivel egy vonatállomáson találkozik először, és akit közelebbről megismer, ugyanis az iskolai előadását a hajléktalanokról tartja, ehhez No segítségét kéri. Így lépünk be egy számunkra ismeretlen világba, ahol az emberek mindennapjaikat az utcán töltik, és lassan csak egy valamit akarnak: túlélni.
Lucas 17 éves, Lou osztálytársa, barátja. A korkülönbség ellenére igazán jól megértik egymást, talán mert annyira különbözőek, mégis sok közös van bennük.
A három fiatal élete találkozik, világaik egymásba folynak. A 13 éves lány szemén nézve a történteket néhol nevetünk, néhol sírunk. Megismerjük a dolgok mögött rejtőzködő múltat, és rájövünk, hogy bizony mindannyian elég mély sebeket hordoznak. És talán pont ezért értik meg egymást annyira.
Ami igazán megfogott, hogy a könyv olyan témát boncolgat, mint például a hajléktalanok problémája. Minden városban vannak, és nincs igazán megoldás a helyzetükre. Hiszen ahogy a könyvben is olvashatjuk, ahhoz, hogy dolgozhassanak lakás kell, a lakáshoz viszont munka. Vajon belegondolunk abba, miért kerül valaki az utcára, amikor elsietünk egy-egy padon alvó alak mellett? Nem hiszem.
De arról is olvashatunk, milyen érzés egy olyan családban élni a napokat, ahol csupán színjáték megy, eljátsszák az emberek azt, hogy minden rendben. Miközben nincs így. És ezt bizony a gyerekek éppúgy tudják, mint a felnőttek, talán jobban is.
Vagy hogy milyen érzés kirekesztettnek lenni, egy osztályban, egy iskolában, sőt úgy az emberek között. Amikor nem tartanak másnak, mint egy fura csoda bogárnak, vagy egy zseninek.
Minden ember kap egy címkét, ami alapján később őt megítélik. És nagyon nehéz, szinte lehetetlen kilépni emögül a címke mögül. Az emberek szeretnek tisztán látni, és valószínűleg ezt könnyítené meg ez a jelenség is, pedig ezzel inkább csak megbonyolítjuk az életet. A magunkét, és a másokét is. Elszomorító hogy lassan külön-külön világokban élünk, és ezek között nincs átjárás, mert az ellentmond annak, ami a megszokott. Talán, ha nem csak három gyerek próbálna meg ezen fordítani, hanem mindenki. Igen, akkor lehetne tenni valamit.
A könyvet köszönöm a Könyvmolykéző Kiadónak. :).
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 212
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése