4/5
Amikor kezembe foghattam az új kötetet, ugyanazt a kíváncsiságot éreztem, mint a legelső résznél. Akkor Anita és a világa elvarázsolt, a kemény ámde aprócska nő, aki vámpírvadász, zombikeltő és vérállatokkal is tartja a kapcsolatot. Aztán a sok könyv között valahol elveszett az, amiért rajongtam érte, és előtérbe került a szex. Így érthető fenntartásokkal kezdtem bele a történetbe.
Anita Las Vegasba repül, miután szívélyes meghívót kapott egy roppant erős vámpírtól Vittoriótól, akit már korábbi kötetben megismerhettünk. A meghívó nem áll másból mint egy levágott emberi fejből, és vérrel írt üzenetből. Eme kedélyes felhívásnak persze nem lehet ellenállni. Így nem is olyan sokára már az ottani különleges képességekkel megáldott osztagnak kell bebizonyítania azt, hogy joga van ott lenni a bevetéseken, és a rendőröknek, hogy ő nem szörnyeteg. Ez utóbbit lassan ő maga sem hiszi el teljesen.
A történet a már megszokott ironikus, néhol egyenesen morbid humorral, erőszakkal, természet felettivel és persze szexszel van fűszerezve. A morbidságot ez esetben nem a vámpírok, vagy a vér tigrisek okozzák, hanem a "kedves" kolléga Olaf személye biztosítja. Aki többször is hangot és jelét adja annak, hogy Anita kedvéért megpróbálna erőt venni ösztönein, és rendes kapcsolatba kezdeni vele. A hátamon jég kockák csúszkáltak egy-egy ilyen megjegyzése után...aztán helyét a sajnálat vette át. Milyen lehet egy olyan élet, ahol a szeretet és a szerelem nincs jelen?
Az izgalmakban és a cselekmény vezetésben továbbra sem tudok hibát találni, már majdnem az első pár kötetre emlékeztet. És a szexualitás terén is egészen visszafogott volt az írónő, csupán a második kötetben bukkan fel ténylegesen, és bár akkor jó néhány menet le lesz zavarva, nem annyira ezen van a hangsúly, amit értékeltem.
Ebben a részben ismét felszínre kerülnek Anita belső félelmei, hogy a sok különleges képesség között lassan minden embersége elvész, és hogy a sok öldöklésbe lassan belefásul. Hogy ki és mikortól számít szörnyetegnek...nos szerintem ez nem attól függ, hogy vért iszik-e az illető vagy havonta egyszer kiszőrösödik. Emberekben is éppúgy ott él a belső szörny (mint az például itt is tapasztalhattuk). Addig amíg képes kétségeit megfogalmazni és félni attól, hogy rossz útra téved, addig mindig marad benne emberi. A baj akkor lesz, ha már nem érdeklik ezek a félelmek.
Kíváncsian várom, ezek után mit tud még a történetből és a szereplőkből az írónő. És remélem, nem csak ebben a részben próbál meg visszatérni a gyökerekhez.
A könyvért köszönet illeti az Agave Kiadót. :)
Kiadó: Agave
Oldalak száma: 558
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése