4/5
Újabb Fable könyv. Ebben a nagy melegben, és a munka után inkább valami könnyedebbre, szórakoztatóbbra vágytam, és ezt maximálisan meg is kaptam ettől a történettől.
Mondjuk az kicsit zavart, hogy az előző részt már rég olvastam, így nehéz volt elkapni a regény ritmusát, meg az utalásoknál nagyon kellett gondolkozni, hogyan is volt. De ezt leszámítva nem volt gond.
Sandon kicsit mindannyiunkra emlékezteti az olvasót. Mert egy idő után mi is belefásulunk abba a sok rosszba, gonoszba, amit magunk körül tapasztalunk. Na meg abba, hogy mintha nem is akarnának ellenne tenni semmit az emberek. Közben persze azért szeretnénk hinni abban, hogy ennél sokkal, de sokkal több vár ránk, hogy vannak még bennünk jó tulajdonságok, és időnként tényleg lehet boldog a befejezés.
Amiért persze nekünk is tenni kell, de ez nem is olyan nehéz, ha az embernek olyan társai vannak, mint Lazis, Bitó, vagy éppen a nadály :D.
Nem mondom, hogy ez a történet fogja megváltani a világot, és mindenki ráébred arra, hogyan is kellene élnie. Az már tényleg utópia lenne. De egy kis időre az ember lánya elvarázsolódik, rácsodálkozik a világ szép, illetve kevésbé szép részeire. Ahogy a Világ Lelkébe pillantunk, sok mindent meglátunk magunkból, másokból. Aztán lehet, hogy a könyv letétele után mi is elfelejtjük ezt, akár egy álmot.
A történet, a stílus, a szereplők, mind-mind ismerős, megszokott. Nagy csavarokra, váratlan fordulatokra nem kell számítani, de aki szerette eddig az írónőt, szerintem itt is szeretni fogja.
Kiadó: Fabyen
Oldalak száma: 392
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése