4/5
Az első könyvem volt az írónőtől ez a történet, még valamikor középiskolás koromban. Addig csak kerülgettem a könyveit a polcon, mert anya viszont nagyon szerette, és szereti is.
Akkor nagyon megfogott, és utána szinte rávetettem magam a többi könyvére is. Így aztán kissé félve fogtam újra a kezembe, mert mi lesz, ha már nem fog annyira tetszeni, mint akkor?
Nos, tény és való, hogy már annyira nem rántott be a világába, mint 15 évesen. De még mindig élvezettel olvastam, és izgultam Lilia és a többiek sorsáért, na meg kíváncsian lestem be a forgatások napjaira is. Csak az a csodás tündérpor veszett el útközben, amit kissé szomorkásan vettem tudomásul.
A két kötet nagyon rövid, és őszintén sajnáltam hogy vége van, mert kifejezetten üdítő volt a napi munka után egy órát a szereplők társaságában eltölteni. Magam előtt láttam azt, ahogy Brad után baktat a kacsa, vagy ahogy Kristen a tengerbe veti magát. Irigykedve olvastam, hogy milyen állatokkal dolgozott együtt, érinthetett meg. Viszont ezek mellett is ezt a történet szálat szerettem kevésbé. Mert ugyan bepillantást engedett a forgatások mozgalmas pillanataiba, mégis valahogy kevésbé kerültek közel hozzám az alakjai. Pedig próbáltam én őket is nagyon szeretni, még sem jött össze.
A másik szál már jóval inkább kedvemre való volt, így mindig nehezményeztem, ha vége lett. Többet és többet akartam belőle. Sajnálatos, hogy időnként mi magunk nem tudunk belesni egy-egy álomvilágba. Legalábbis én ezt nehezményezem a leginkább, mert ritkán emlékszem ébredés után arra, amit álmodtam. És mert világéletemben kíváncsi voltam, és kicsit belelesnék mások álmaiba is. :D
A csapat tagjai közül leginkább Seym alakját kedveltem meg, aki nem csak jó harcos, hanem jó ember is. Szívével, lelkével is lát, él. Elmélkedései az emberekről, viselkedésünkről, sok olyan gondolatot tartalmaztak, amik már bennem is felmerültek. (Hogy ez a könyv legelső olvasásának köszönhető-e, vagy sem, azt nem tudom megmondani.)
Liliát a szabadságáért irigyeltem. Olyan természetességgel tudott viselkedni, vagy éppen az érzelmeiről beszélni, amire én sose leszek képes, és ez frusztráló. Legalábbis nem egy olyan helyzetben voltam már, ahol jól jött volna, ha képes vagyok őszintén beszélni, és nem csak magamban értekezni...
Olyan mese ez, amit felnőttként is úgy olvashatunk, mintha gyermekek lennénk. Szurkolhatunk a hősöknek, hogy megmentsék a világot. (Az már más kérdés, hogy vajon a világ jól jár-e azzal, hogy az emberiség visszakapja az éjszakát is.) A szerelmeseknek, hogy egymásra találjanak. És hogy a gonoszok megkapják a jól megérdemelt büntetésüket.
Kiadó: Pannon
Oldalak száma: 700
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése