4,5/5
Komolyan nem értettem, mire fel ez a nagy felhajtás a könyv körül. Molyon is, és fiatalabb ismerőseim között is sokan olvasták és rajonganak érte. Ez azonban engem inkább riasztott, mint vonzott. Aztán győzött a kíváncsiság, és úgy döntöttem adok egy esélyt a sorozatnak.
Renáta 14 éves, és a gimnáziumi tanulmányait kezdi meg a neves magániskolában. Általános iskolából némi rossz tapasztalata maradt, így némi félelemmel néz az új év, új osztálytársak elé...
Reni szemszögéből ismerjük meg az új iskolát, az osztálytársakat, a tanárokat, és persze a családját is.
Ami a könyv nagy erőssége, az, hogy a történet szinte ez első oldalak után magába szippant, és ismét mindenki a gimnazista korát éli újra, csak éppen a Szent Johannában. Ahol rengeteg érdekes program várja a diákokat.
Tetszett még az is, ahogyan a fiúk ökörködését bemutatja, ahogy húzzák egymás - és később az egész osztály- fejét. :) Ilyen kis létszámú osztályban sosem voltam, az egyetemen volt gyakorlatunk, ahol ilyen pici csoportban dolgoztunk, egy félév alatt tényleg jól össze rázódtunk, és ez itt is megfigyelhető.
Nem egyszer volt olyan, hogy az óra alatt olvasva mellettem ülő barátaim csak azt látták, hogy én épp rázkódok a visszafojtott nevetéstől, és nem értették az okot.
Hatalmas pozitívumnak tartom a könyvek megemlítését benne, hátha így elolvassák őket mások is. Na és persze a zeneszámok, melyek vagy a szünetekben hallhatóak, vagy egymás ízlésvilágát tágítják éppen a szereplők. Vicces volt, hogy elolvastam a szám címét, és ha ismertem, akkor szinte hallottam a fejemben :D.
Úgyhogy kellemesen csalódtam a könyvben...de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna némi problémám vele :D.
Először is...a személyiségekből csak egy-egy dolgot emel ki és azt hangsúlyozza végig. Nem hiszem, hogy egy embernek csak egy oldala lenne, sokkal összetettebbek vagyunk mi ennél. Nem tudom, ez a következő részekben alakulni fog-e.
Túlzások. Pl.: A főzés problematikája. Ha én nem tudok valamit megcsinálni, akkor vagy addig teperek, amíg képes leszek megcsinálni, vagy ha nem, akkor azt belátom s nem erőltetem. Ellenben Reni anyukájával, aki a könyv szerint nem igazán tud sütni. Végülis szórakoztató volt azt olvasni, hogy a muffin evése és dobálása is életveszélyes, de azért nem valószínű, hogy ne tűnjön fel valakinek az, hogy nem ehető amit főz. Apropó, neki ízlik amit csinál? Mert a könyvből csak az derül ki, hogy a főszereplő és édesapja nem igazán tud vele megbirkózni és zugevő lesznek. Na ez a másik. Ha én minden éjjel kint buliznék a hűtő előtt, anyám előbb-utóbb csak rájönne, hogy valami nem jön be az étkezés körül.
Vagy a szakkönyvek azonnali fellapozása, bármilyen megnyilvánulás után. Nem rémlik, hogy bármelyik szülőm folyamatosan a tinikről szóló kézikönyveket bújta volna, mégis sikerült túlélnünk azt az időszakot.
(Az már csak egyéni szocprobléma, hogy engem világ életemben nem vágott földhöz egy-egy ruha hiánya, így csak vigyorogva olvastam a "tini" hisztiket, amik reggelente előjöttek. De végülis egy 14 éves lányról van szó, szóval...)
Összességében tetszett a könyv, és több volt a pozitívum benne, mint a negatívum, úgyhogy feltétlenül elolvasom a következő köteteket is. :) Még a végén engem is elkap az SZJG láz...
Korosztálytól függetlenül tudom ajánlani mindenkinek, bár a célközönség tényleg a 14-18 közötti lenne szerintem, de én 22 évesen is jó szórakoztam rajta.
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Oldalak száma: 386
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése