3,5/5
Ki ne ábrándozott már arról az olvasás közben, hogy a történet melyet kezében tart megelevenedik, a szereplői élni és lélegezni kezdenek? Vagy mi magunk kerülünk be az aktuális csodavilágba.
Nos, Mo képes arra, hogy hangosan felolvasva a könyvből kivarázsoljon dolgokat, szereplőket belőle. Ám ennek ára van. Na meg persze, szegény, idegenbe pottyant hősök sem biztos, hogy tudnak mit kezdeni az új világgal. De mi történik akkor, ha mégis? És ha egyre nagyobb hatalomhoz akar jutni? Méghozzá eme különleges képesség segítségével, és mindenre képes?
Adott egy szép kinézetű, remek rajzokkal ellátott mű (amely egyébként Bűvölet címmel is megjelent), és egy jó alapötlet. Hogy lesz ebből egy 3,5 pontos story? Egyszerűen.
A külsőségekre nagyot adunk, de belső értékek elmaradnak problémával néztem szembe. Egyrészt zavaróak a bent maradt helyesírási hibák. Másrészt a logikai vagy fordítói mulasztás is van néhol. Én ott sírtam majdnem fel,a mikor az egyik gonoszunkat homlokon találják egy kővel, mire ő "élettelenül" a földre zuhan. Eddig max egy kis írói túlzással nézünk szembe. Igen ám, csakhogy fél oldallal lejjebb ez a bizonyos illető már a megkötözés ellen tiltakozik fennhangon. Most akkor vagy zombi, vagy egyszerűen csak elájult nem pedig meghalt. Ami azért elég nagy különbség.
A szereplők sem igazán kerültek közel hozzám, talán leginkább Porkéz, és Farid, de ők sem mindig.
Mo és kicsi lánya az őrületbe kergetett. Mortimernek hiányzik a felesége, és él a szívében a remény, hogy talán visszahozhatja még. Ezt eddig megértem és el is fogadom. De azért a nagy visszatérés remélése közben, időnként figyelhetne Meggie-re is. Minek viszi oda is magával, ahol baj érheti? Utána meg lehet hősködni a megmentő szerepben...
Meggie minden második gondolata az, hogy előle mindent eltitkolnak, pedig milyen nagy lány már, így 12 évesen. A következő percben pedig bevág egy hisztit, vagy egy duzzogást. Igen, a nagylányok pont ezt csinálják...
Az utolsó 200 oldal volt az, ami tetszett. (A röpke 600 oldalból.) Haladt a történet, a szereplők már-már úgy viselkedtek, ahogy kellett, volt némi csavar. Ez mentette meg a szememben a történetet. Sőt, ha meg lennének a folytatásai, akkor még azokat is elolvasnám, bár csak visszafogott reménykedéssel. (Ha jól tudom, magyarra nem lettek lefordítva a következő részek, de ha tévedek, szóljatok.)
Na meg a fejezetek elején lévő idézetek is tetszettek, melyek különböző könyvekből lettek kiszedve.
Mese, ahol a rossz és a jó harcát követhetjük nyomon. Nem rossz, de sokkal jobbat is olvastam már ebben a kategóriában.
Kiadó: M&C Kft.
Oldalak száma: 623
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése