4/5
Ismét egy trilógia, és egy olyan világ, ahol a jövőben a Társadalom ural és irányít mindent.
Mivel nem olyan rég olvastam az Éhezők viadalának könyveit, elég sokszor vontam (szinte kényszeresen) párhuzamot a két történet között.
De persze mégsem ugyanaz a két sorozat. Itt nincsenek harcok a kerületek között. Amolyan békés elnyomás van, ahol majdnem mindenki jólétben és egészségben él. Boldogan. Vagy talán mégsem?
Főhősnőnk Cassia, aki betöltötte a 17. életévét, és túlesett a Párosító Banketten. Párjának a szomszédját és egyben egyik legjobb barátját jelölik ki. Már-már fellélegzik, és a boldog jövőt kezdi tervezgetni, amikor egy apró porszem csúszik a gépezet kerekei közé, és felmerül a kérdés benne, hogy talán nem is a megfelelő emberhez lett társítva.
Ami tetszett, az, ahogy bemutatja nekünk az író a társadalom felépítését. Bár néhol a hideg kirázott a gondolattól, hogy minden lépésemet, gondolatomat, álmomat figyelemmel kövessék, és az életemet előre eldöntsék. Persze minimális választási lehetőségek itt is vannak, nehogy az emberek zúgolódni kezdjenek, de messze nem annyi, mint ami most a legtöbb embernek joga, lehetősége.
Vagy az elképzelés, hogy nem fognak tudni folyóírni, csak a laptopon pötyögni az emberek. A mai fiatalokat néha elnézve, ez nem is tűnik akkora butaságnak.
Ami nem tetszett, hogy már megint egy szerelmi háromszög közepébe csöppenünk, és a leányzó őrlődését követhetjük nyomon. Miért?? Miért nem lehet egyszer enélkül megírni egy ifjúsági regényt? Nem sok olyan ismerősöm volt, aki 2 pasi között ingadozott volna ebben a korban, de a könyvek szerint ez mintha alapkövetelmény lenne...
Néhol nagyon elnyújtottnak, eltúlzottnak éreztem a cselekményt, ami miatt nem egyszer azt kezdtem el számolgatni, hány oldal lehet még hátra.
A szereplők közül leginkább Ky került közel a szívemhez, ő lett szerintem a legélethűbbre megalkotva. Cassia nekem néhol sok volt, hol a két fiú közti nyűglődésével, hol pedig azzal, hogy szereti-e a rendszert vagy sem.
Xander...ő semmilyen. Néhol jó barát, néha féltékeny...de igazából ennyi.
Összességében nem találtam rossznak a könyvet, bár némi alapvető klisét el lehetett volna hagyni belőle. Az alapötletet érdekesnek találom, remélem a folytatások legalább ilyen, vagy még jobbak lesznek.
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 344
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése