2013. március 30., szombat

A XX. század történelme első felvonás

Ken Follett: A titánok bukása
4,5/5

Az író úgy döntött, 20. századunkat fogja nekünk bemutatni, 3 kötetben. Grandiózus vállalkozás, úgy vélem, ám az első kötet engem meggyőzött, hogy képes lesz ezt élvezhető formában létrehozni.

Ha eltekintünk attól, hogy a kötet simán elmegy önvédelmi fegyvernek, avagy súlyzónak a méretei miatt, akkor egy kifejezetten tetszetős borítójú regényt láthatunk a polcon. (Amíg az le nem szakad majd a három kötet együttes súlyától :D). A több mint 900 oldal ne bátortalanítson el senkit, mert ugyan vannak néhol lassabb részek, de úgy igazán, véglegesen sehol sem ül le a történet.
Nekem ugyanis ez a bajom a regényeivel, nagyon szépen fogalmazott, és megrajzolt háttérbe csöppenünk, de néha annyira elvész a leírások tömkelegében, hogy elveszíti a történet szálat, és emiatt volt olyan regénye, amit kifejezetten unalmasnak éreztem, és szívem szerint át-átlapoztam volna azokat a részeket. Csak akkor nem maradt volna szinte semmi :D. DE, itt ilyen probléma nincs. Vannak néhol olyan részek, amin nem olyan érdekesek, de nem túl sok, és nem tart több oldalon keresztül, ami kellemes meglepetést jelentett.

A történelem eme viharos éveit több család nézőpontjából, azok tagjain keresztül éljük meg. Van itt német, angol, amerikai, orosz. Győztesek és vesztesek. Különböző osztályok tagjai, akik másként látják a dolgokat.
Úgy vélem mindenki megtalálja a neki leginkább szimpatikus szereplőt, akiért aztán szurkolhat.Lássunk néhányat: Fitz, az angol nemességet képviseli, aki elítéli az újítások nagy részét, és félti a jogai elvesztését. Az elején még egészen kedveltem, ám ahogy gördült előre a történet, és ő egyre jobban hozta az öntetl és arrogáns arisztokratát...hát nem maradt a szívem csücske.
Walter, a német arisztokrata. Őt sokkal jobban kedveltem, és kifejezetten szurkoltam, hogy sora végül minden területen pozitív irányba lendüljön.
Grigorij és testvére Lev...míg Grigorij a szívemhez nőtt, Lev-et némi ellenérzéssel követtem, és bevallom, nem bántam volna, ha valamelyik ballépéséért kiíródik a történetből. Naná, hogy nem, szóval még egy darabig azt hiszem kénytelen leszek elviselni.
Amerikai Gus alakja még olyan semmilyen nekem, azt leszámítva, hogy nincs szerencséje a nőkkel, más mélyebb nyomott nem tudott eddig bennem hagyni.
A Williams testvérek teljes mértékben elnyerték a tetszésemet, remélem az ő sorsuk a könyv legvégén majd happy end-es lesz.

A regény magába rántja az olvasót, kicsit tudathasadásos állapot volt, hogy olvasás közben egy adott végkifejletért szurkoltam, holott pontosan tudtam, a történelem másképp fejeződött be. Habár maga a regény elég hosszú, nem teljesen tökéletes. Bizonyos részeket túlzottan is kiemel, míg másokat alig-alig. Bár barátom szerint ezt csak azért érzem így, mert magyar vagyok, és a mi részünk annyira nem lett kiemelve. Lehet.

Mindenesetre engem megfogott. És kíváncsian várom a folytatást.

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 968

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése