2012. december 9., vasárnap

Egy kis űrbéli utazás főnemesi módra

On Sai: Calderon avagy hullajelölt kerestetik
5/5

Oké, ismét egy néhány oldal után máris kedvenc könyvé előlépett történet került a kezeim közé.
Sci-fi, női író kezéből, de ez senkit se tántorítson el! Tessék szépen kinyitni a könyvet és elolvasni. Aztán kétségbe esni, hogy mi az, hogy még nincs a polcomon a folytatás??

Calderon, aki egy főnemesi család sarja, mindent félredob egy nézeteltérés miatt, majd belép életébe a szerelem, így aztán nem is vágyakozik vissza a régi életébe. De mi történik, ha elveszíti a feleségét? Ha élete már nem ér semmit? Naná, hogy öngyilkosságra adja a fejét...vagyis csak adná, ha lépten nyomon nem akadályoznák meg benne, ráadásul egy temetés sem olcsó mulatság. Nincs mese, dolgozni kell, hogy megkeresse a temetésére való összeget, csak egyvalamivel nem számol. Hogy a kapitányi kinevezése mögött bizony komoly politikai okok és harcok is meghúzódhatnak. De félelemre semmi ok, hiszen egy kard, némi arrogancia és persze a legénység segítsége már félsikert eredményezhet.

Úgy a 33 oldalon járhattam, amikor már tudtam, ez a könyv nekem íródott. Alapjáraton Star Trek epizódokon nőttem fel, és kicsit azok hangulatát idézte a könyv, bár tény, hogy jóval több humorral (méghozzá milyennel) és sziporkázó párbeszédek, amiket nagy részt Calderon és Taina között zajlik. Bár a többi karaktert sem kell félteni.
Van itt kérem szépen minden, összeesküvés több fokon, bálok, nemesek, múltbéli titkok, harcok, na meg némi romantika is. Bár ez a szál nem giccses így egyáltalán nem zavart, sőt kifejezetten szurkoltam a párosnak. Szóval igazából ez egy olyan könyv, amit szerintem mindenki olvashat. Még azok is, akik csak ismerkednek a műfajjal, és nem akarnak rögtön a cápáktól hemzsegő mély vízbe ugrani.

Hogy van az, hogy minél jobban tetszik egy könyv annál nehezebb róla egy normális, lehetőleg túlzott ömlengés mentes bejegyzést összehozni róla? Bezzeg ha valami nem tetszik...na de próbáljuk meg.

Calderon alakja megmozgatta a fantáziámat, minden tekintetben. Kellő öniróniával megáldott, az embereket manipulálni képes, a neveltetését elfeledni nem tudó nemesi sarj, aki a vesztesége után nem találja az élet értelmét, majd hirtelen belecsöppen egy ismeretlen játékba, aminek próbálja az értelmét megtalálni. Hihetően lett megformázva, a hol magabiztos, hol mindent megkérdőjelező férfi, aki a női szíveket meghódítja, de a saját érzelmeivel nehezen tud dűlőre jutni.
Tiana, aki igyekszik a saját sorsát irányítani, ami nem könnyű még az űrsiklók világában sem. Okos, határozott személyiség, akinek felvágták a nyelvét. Mindig is a gyengéim voltak az erős női karakterek, most tessék, kaptam egyet.
Hegamon, a másodtiszt, akinek kisujjában van a hajó vezetéshez szükséges minden tudás, mégis mellőzik. Átéreztem a keserűségét, aztán néha agyamra ment a tisztekhez intézett szózataival, de a végén megbékéltem vele is.
Oregon pedig kifejezetten szimpatikus szereplő lett. Olyan ember, aki igenis törődik a beosztottjaival, nem csak ágyútölteléknek nézi őket.

A háttérfelépítéssel sem volt semmi bajom. Kifejezetten tetszett, hogy a technikai fejlődést és a hagyományok iránti tiszteletet ötvözte a történetben, és még tudtam volna olvasni a különféle szertartásokról, illetve a kardal való egyesülésről, remélem erről a további részekben még kapunk információkat. Illetve jó volna többet tudni a különböző nemesi családokról és a köztük kialakult hierarchiáról, mert most csak 3-at ismerhettünk meg. És ha jól értettem, ennél azért több van.
A politikai játszmák, az emberi életet semmibevevő nagykutyák pedig kellően ismerősek voltak, úgyhogy őket rögtön ellenszenvesnek ítéltem meg.
 Maga a történetvezetés remek, mindig kapunk egy kis információt, bár néha már-már túlzásnak éreztem, hogy a kellő tudás tulajdonképpen a "fejére esik" Calderonnak. Mindig a megfelelő helyen van, mi? De azt hiszem ezen kívül mást nem tudok a történet szemére vetni. A halottak és az erőszak pedig pont a megfelelő szinten van, bár lehet hogy az érzékenyebb gyomrúaknak néhol még az is sok lesz.

Csak ajánlani tudom. Megjelenés és könyvbemutató december 15-én a KönyFiesztán. (Ilyenkor irigylek minden Budapestit...).
A Facebookon itt tudhatsz meg erről többet is:  http://www.facebook.com/events/408409059228515/

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése