3/5
Voltál már úgy, hogy olvastál egy sorozatot, könyvet, annak ellenére, hogy nem igazán jött be? Általában nem szoktam mazochista lenni, (kivéve a Szürke ötven árnyalata sorozattal, de lassan annak is a végére érek), de ez a sorozat ki fog rajtam. Már az első kötetben is úgy éreztem, nem az én történetem, pláne nem a kedvenc főszereplős regényem. Hát ezeket a kételyeket csak erősítette a második kötet.
A történet ott folytatódik, ahol az első abbamarad. Ezért ha azt még nem olvastad, akkor ez a bejegyzés erősen spoileres lehet rá nézve.
Megan a téludvarban várja, hogy Maab végre foglalkozzék vele. Közben ötpercenként aggódik, siránkozik, hisztizik azon, hogy a herceg miért nem foglalkozik vele, s vajon szereti-e. Aztán persze mindenfélébe belekeveredik. Úgymint a jogar elrablásának problémája, szökés, na meg a vastündérek problémája.
A történet innen megint kicsit hasonlít az első részre, Megan cirka két oldalanként kerül bajba, netalán életveszélybe, amik ellen nem sok mindet tesz, hacsak nem számít a sikítozás, vagy a gyors halálban reménykedés annak. Ellenben a fiúk és Vasparipa jó edzésben van, mert rendre megmentik. Mindemellett a lány önző, önkínzó, nyávogó viselkedése igencsak kiütötte nálam a biztosítékot.
Mégis, vannak a regénynek pozitívumai. Például a többi szereplő. Ash, Puck, a köztük lévő ellenségeskedő barátság (ennél jobb szót nem találok rá. A tündérek világa, most a téludvarba nyertünk bepillantást, ami nagyon tetszett, sokkal több ilyen részt eltudtam volna viselni. Vasparipa alakja, és a vastündérek világának bemutatása szintén nagyon jól volt megírva. Szóval nem lenne ez rossz történet, csak a főszereplővel kellene valamit kezdeni.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma:388
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése