4,5/5
A könyvet még egy könyvesblog oldalon fedeztem fel, és a jó értékelés valamint a fülszöveg alapján az akarom listámra, majd a karácsonyi kívánságaim közé került, s végül ajándékként meg is kaptam.
A jövőben járunk, és földünk nem éppen a legjobb állapotban van. Felperzselt, mérgezett területek, elszigetelt városok, peremvidékek, fogyó energia. Ez az, amit az ember láthat. Azt a kevés energiát is, amit használnak, az égből érkező gyöngyökből nyerik, amiért komoly harcok folynak az Éghajó Akadémia és az Egyesült Párt között.
De mi történik akkor, ha két fiatal fiú, kiknek múltja homályos, egy titokra jönnek rá? Hogyha a gyöngyök nem is azok, amiknek gondolták?
A könyv becsapós. Sokkal könnyedebbnek, egyszerűbbnek gondoltam. Aztán meglepődve olvastam, mert bizony komoly témák vannak benne elrejtve, mégis magával húzza az olvasót. A korrupció, a hatalomvágy, a megosztottság, a társadalmi különbségek, természeti válság és még sorolhatnám azokat a témákat, amik itt pendítve vannak, és valljuk be, nekünk sem idegenek, hiszen nap mint nap találkozhatunk velük. Hogy miért olvassuk el mégis?
Mert minden erőszak, halál, és kilátástalanság ellenére a könyv egyben a reményről is szól, és arról, hogy nem szabad feladni. Mindezek mellett szerethető alakok és oylan csavarok vannak benne, hogy az állam a földre esett.
Cassius alakja számomra nem volt teljesen egyértelmű. Ő, aki világéletében a felszínen élt, és megakar felelni Madame elvárásainak, alapvetően egy kegyetlen, és önző fúnak tűnt. De ahogy haladt a történet, úgy kezdett el árnyaltabb lenni a személye. A végére már-már kedveltem.
Jesse aki az égi életet ismeri, a humora, iróniája miatt lett egyből szimpatikus, na meg hogy ő volt a kis tesze-tosza. Ez ismerős szerep nekem is.
Nagyon nem részletezném a történetet, mert félek, valamivel akaratlanul is lelőném a poénokat. Tényleg csak ajánlani tudom olvasásra. Egyedüli problémám az volt vele, hogy nincs a folytatása a polcomon.
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalak száma: 264
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése