5/5
Mindenki hajlamos arra, hogy néha szépítsen az igazságon, vagy épp a saját maga szórakoztatására találjon ki történeteket. Azok, akiknek ez utóbbi nagyon jól megy, nem egyszer regények írásába kezdenek, és így széles rétegnek nyújtanak kikapcsolódást, belépést egy másik világba. Feledést az élet nehézségeiről.
De vajon ők képesek-e egy idő után átlátni saját történeteiken? Tudják-e egy idő múltán mi az igazság?
Miss Winter egy igen híres írónő. No, nem csak azért, mert regényeit viszik, mint a cukrot. Hanem mert a múltja titokzatos ködbe vész, melyet csak sűrűbbé tesz maga a hölgy, ugyanis ahányan kérdezték már róla, annyiféle választ kaptak. Míg egy nap, egy hobbi életrajz író hölgyet, Margaret Lea-t kéri meg arra, hogy hallgassa és jegyezze le az igazi történetet. De vajon mi az igazság?
Az első pár mondat után elfogott az a különös hangulat, ami az egész könyvet átlengte. Kicsit bús, kicsit édes, de leginkább rejtélyes. Akárcsak Margaret, én is éppúgy kíváncsi voltam a történetre, és éppen úgy kételkedtem abban, hogy vajon képes lesz-e ez alkalommal az igazságot elmondani. Később már nem is izgatott, igaz-e vagy sem, mert egyszerűen magával ragadott a történet. A két szál jelenléte cseppet sem zavart, és ami meglepő volt, hogy mind a kettőt ugyanannyira szerettem. Általában van egy, amit jobban szeretek, de itt ilyen nem volt.
Az a rengeteg szenvedés, ami ezt a családot végig kísérte. Egyszerre sajnáltam, szántam, és bizony jó párszor utáltam őket. Mert nem egy gonosz tettet is elkövettek, még ha csak önvédelemnek is gondolták.
A legvége is tetszett, valahogy ez illett a történethez. Egyszerre édes és keserű.
Kiadó: Partvonal
Oldalak száma: 454
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése