5/5
Végeztek a királlyal. Kerestek két bűnbakot. Rosszul választottak.
A fülszöveg első pár mondata igencsak igaz. Riyria két személyből áll, egy tolvajból és egy harcosból, aki szabadúszóként jó pénzért képesek lopni, esetleg visszalopni dolgokat. Egy este arra bérli fel őket egy nemes, hogy a vendégül látójának a kardját lopják el, nehogy képes legyen vele megvívni. Csakhogy egy csapdába sétálnak bele, és meggyanúsítják őket a király meggyilkolásával. Hogy megmeneküljenek, meg kell menteniük a herceg, illetve most már jövendőbeli uralkodó életét, akár akarata ellenére is. De ez igen nehéz, ha nem tudják ki is az ellenség...
A történetet az első oldaltól kezdve szerettem. Ugyanis az egyik erőssége a regénynek a humor. Amit végig tart, így nem kell attól félnie az olvasónak, hogy valami száraz, unalmas dolgot kap.
A történet maga is nagyon jól van felépítve, én egészen addig, míg maga az író el nem árulja, ki a főgonosz, nem voltam biztos semmiben. Utána meg még annyiban sem, mint addig :D. Úgyhogy nagyon jól csűri-csavarja a cselekményt, és a különféle szövetségeket, összeesküvéseket. Itt mindenki mindenkivel, illetve mindenki ellen van.
Annak ellenére, hogy ez egy elképzelt birodalomban játszódik, minden komolyabb probléma nélkül eltudtam képzelni, hiszen a történelmi részek nagy többsége a mi világunkból való. Jó, a mágia használat nem teljesen, szóval aki történelmi regényt keres, és nem ijed meg egy kis fantasy kikacsintástól, szerintem nyugodtan kézbe veheti.
A szereplők...nem is tudom, kit szerettem leginkább. A "jó fiúk" közül mind a szívemhez nőtt, úgyhogy csak remélni tudom, hogy majd a sorozat közben nem fognak elhullani. Bár amilyen szerencsém van ilyen téren...
Royce, aki morcos, és kőszívűnek igyekszik magát feltüntetni, és az egyik legügyesebb tolvaj, aki eme földet taposta, s fanyar humorával nem egyszer nyújtott vidám pillanatot nekem.
Vagy a társa Hadrian, aki nagyon jó kardforgató, és a bűnös életvitel ellenére is vágyik arra, hogy valami jót tegyen. Kicsit pozitívabban gondolkodik, mint Royce, de legalább olyan csípős humorú.
Myron, a szerzetes, aki 4 éves kora óta nem volt a kolostor falain kívül, folyamatos rácsodálkozásaival szintén szórakoztatott, és elbűvölt a memóriája. Én is szeretnék így emlékezni mindenre, amit életem során olvastam...
A herceg az elején idegesített, de pozitív irányban fejlődött és a végén megkedveltem.
No és persze a hercegnő, aki igyekszik kideríteni apjuk halálának okozóját, és öccse életét is megmenteni. Nem lettem volna a helyében, de jól helytállt.
A történet nem akar más lenni, mint ami. Szórakoztatni kíván, és habár nincsen új a nap alatt, mégis ezt úgy fűzi össze, hogy az olvasót a könyvhöz láncolja.
Csak ajánlani tudom :).
A könyvért köszönet illeti a Fumax Kiadónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése