5/5
Egy újabb mesés, varázslatos történet. Kell ez is, a sok disztópia után. Atlantisz süllyedését a rabszolgaként tartott tündérek lázadása okozta. Uralkodójuk, hogy mentse népét, sellővé változtatta őket, ám visszanyerhetik emberi mivoltukat, ha kiúsznak a partra. Igen ám, de mi történik akkor, ha már nincs, aki ezt közölje a rettegő lakosokkal? Nos, akkor a város megmarad a víz alatt, s sellők lassan elfelejtik múltjukat. Na igen, csakhogy a tündérek nem felejtenek. És mi történik akkor, ha valaki ezt a két népet ismét egymásnak próbálja ugrasztani? Ráadásul a történetbe magyar fiatalok is belekeverednek.
Nekem tetszett. Elvarázsolt, ott sétálgattam, illetve úsztam a két birodalom területén. Eme területekről szívesen olvastam még volna többet is, de a szerző megnyugtatott, ami késik, nem múlik, a folytatásokban lesz még részem eme csodálatos világokról olvasgatni. Az alapötletet pedig eleve nagyon ötletesnek találtam. Persze lehet, hogy csak a gyermeki énem az, akinek jobban tetszik ez az ok, mint egy egyszerű vulkán kitörési magyarázat.
Ugyebár mindkét oldalról megismerhetjük a hercegeket, plusz a magyar családot és barátot. Rögtön találunk szerethető, és kevésbé szerethető, illetve konkrétan az ember idegeire menő szereplőket.
Elel hol ilyen, hol olyan szereplő volt, bár a vége felé már inkább a pozitív oldal felé dőlt a mérleg. Aki kifejezetten idegesített, az Ricsi volt. Hiába a vége, nekem ő jelenleg nem jön be. De amíg élek, remélek, és állítólag változni is fog, szóval én készen állok megkedvelni, ha ő megteszi a kellő lépéseket :D.
Azaész pedig...a sellőherceg szintén kettős érzéseket váltott ki belőlem. A teljesen önző s....fej üzemmódban leledző, öntelt pukkancsot nem kedveltem. A rossz fiú, aki azért mégiscsak képes jó dolgokra, egészen bejött. Amikor viszont már túl jó fiú volt, ismét csak lestem. Jó, tudom, nekem aztán nem könnyű a kedvemre tenni.
Engem az sem zavart, hogy mindenki keresi és talán (?) meg is találja a párját, szeretem a happy end-es történeteket. És ehhez a regényhez ez ráadásul illet is. Úgyhogy egy rossz szavam sincs ellene.
Nagyon kíváncsi lettem a folytatásokra, ugyanis szeretném tudni, sikerül-e Atlantisznak visszaszerezni az elfelejtett tudást, a tündéreknek elfogadni, hogy bizony köztük is lehetnek árulók, és rossz fiúk, a hercegeknek méltó uralkodóvá válni (már akinél ez sürgős lesz.).
A történet leírása, nyelvezete, a humor igen nagy erőssége a regénynek. A szerelmi civakodás néhol sok volt (például mennyi pofon elcsattan már :D, nem lett izomláza a lánynak?), de azért még az elviselhető kategórián belül. Szerintem mindenki megtalálja a neki szimpatikus karaktert, akik nem csak színtiszta jók vagy színtiszta rosszak, hanem kicsit ilyenek, kicsit olyanok. Ezáltal lesznek esendőek, szerethetőek. Akárcsak maga a történet.
Kiadó: Aba
Oldalak száma: 478
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése