5/5
Azt hiszem a legtöbb biológus, netán orvos ismerősömnek ismerősen cseng a HeLa név. Esetleg másoknak is rémlik még valami megboldogult középiskolás tanulmányaikból. A halhatatlan sejtvonal, melyet még évekkel ezelőtt egy nő méhnyakrákjából nyertek, s mely azóta nem egy kísérlet alanya volt, és nem egy fontos gyógyszer előállításában játszott komoly szerepet. És mégis, alig tudunk valamit arról a nőről, akinek mindezt tulajdonképpen köszönhetjük. Milyen volt? Mit szeretett?
Ezt próbálja a könyv nekünk elmesélni.
Habár még így is elég sok ismeretlen faktor marad Henriettáról, azért tudunk meg egy két dolgot. Azon személy szerint meglepődtem, hogy semmilyen tájékoztatást nem kapott sem ő, sem később a családja arról, hogy sejteket vettek tőle. Jó, ahogy olvastam, akkoriban a kutatások szabályozása igencsak hiányos volt, de akkor is. Arról nem is beszélve, hogy csak mert a bőrszíne nem patyolat volt, nem ezt érdemelte.
S annak ellenére, hogy tisztában vagyok, hogy milyen fontosak még napjainkban is a kutatások, nem vagyok benne biztos, hogy így kellene csinálni. Ennyire félni azoktól az emberektől, akiknek a szöveteit, sejtjeit használják a tudományban...
Nagyon sok problémát vetett fel a könyv, amin elgondolkodhat az olvasó. A negatív diszkrimináció, a szegénység, a kutatások során megengedhető viselkedés és sorolhatnám még. Nem épp egy rózsaszín, és habos-babos történet, mégis, érdemes elolvasni.
A szakszavak nagy része meg van magyarázva, így nem kell aggódni a laikus olvasónak sem. Én személy szerint örültem nekik, mert legalább leporolhattam a tudásomat :D.
Ha érdekel, hogy a tudomány hogyan jutott el bizonyos kutatásokban odáig, ahol most tart, ha kíváncsi vagy a történet mögött élő emberekre, akkor csak ajánlani tudom.
Kiadó: Park
Oldalak száma: 408
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése