5/5
"Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát."
Vannak könyvek, amikről nehéz írni. S nem azért mert rosszak, vagy unalmasak. Hanem mert olyan dolgokat mutatnak be nekünk, amiket elképzelni is nehezen tudunk, elgondolkodtatnak minket. Csak keressem/kerestem a szavakat az elolvasása után, de nem hiszem, hogy sokkal jobban megfogom találni, így itt az ideje erről a könyvről írni.
Az alaptudáson kívül, amit még történelem órákon, na meg az el-elcsípett hírekből szereztem, nem sok más információm volt Észak-Koreáról, így amikor megjelent a könyv, felkeltette a figyelmemet. Majd olyan ismerőseim olvasták, s nyilatkoztak róla elismerően, akik ízlésében maradéktalanul megbízok. Végül mivel nekem van a legjobb édesanyám, csak úgy, megkaptam a könyvet.
Hogy mit adott nekem a könyv? Bepillantást egy másik világba, társadalomba. Gondolkodnivalót arról, hogy én milyen életet élek, azt mások milyennek láthatnák, s hogy ehhez képest máshol milyen viszonyok vannak. Új szemléletmódot, egy másfajta megközelítést, ahogy ezek az emberek meséltek a múltjukról. És értetlenséget. Hogy miért, miért tűrik ezt el még mindig? Mármint, értettem, és értem, hogy senki sem szeretné a teljes családját három generációra nézve veszélybe sorolni, mert ellenáll. És hogy amikor ez a könyv született, akkor nem sokaknak volt viszonyítási alapja, hogy más országokban hogy mennek a dolgok. De azt csak érzi az ember, hogy vannak dolgok amik nem jó? Például az éhezés, hogy gyerekek, idősek, és felnőttek haltak éhen. Vagy hogy szinte senkit nem tudtak dolgoztatni, s az áramellátás mint olyan megszűnt stb.
Persze, könnyen lehet hőbörögni, ha az ember kényelmes otthonban én, naponta háromszor, esetleg többször étkezik, a technika vívmányainak nagy részét ismeri tudja kezelni, és meg is található a lakásában, s elvileg nincs minden lépése nyomon követve. Még sem értettem.
Ennek ellenére a könyv nagyon tetszett, már ha lehet ezt mondani, egy ilyen témájú történetre. 6 ember elmeséléséből ismerjük meg ezt a világot, azt, hogyan éltek, és valószínűleg élnek még ma is ott az emberek.
Kevés olyan rész volt, ahol eltudtam volna mosolyodni, sokkal több a szomorú, sőt torokszorító rész, nem is haladtam vele túl gyorsan. Időnként kellett egy kicsit pihentetni.
Mindenesetre ha érdekel ez a világ, én ajánlani tudom. Bár arra készülj fel, nem lesz könnyű olvasmány.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 308
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése