5/5
"2011. nyara. Berlin közepén egy üres telken,
katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf
Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női
kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új
karrierbe kezd a televízióban.
Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla."
Ez a könyv tipikusan az a történet volt, amihez úgy álltam hozzá, én ezt utálni fogom. De legalábbis nem fogom átérezni a főszereplő problémáit. Nem és nem! Mert ugyebár az ember nem kedveli Adolf Hitlert.
Nos, a legmegdöbbentőbb az, hogy igen. Hiába tudjuk, mit tett a múltban, és olvassuk tőle az időnként nem túl humános gondolatokat, mégis, időről-időre eltudunk erről feledkezni, és jókat nevetni rajta, vagy átérezni a helyzetét. Aztán rajtakapottan pillantunk körbe.
A téma érdekes, vajon mihez kezdene, sőt mihez tudna kezdeni a mai világban egy történelmi alak? Képes lenne-e alkalmazkodni? Ezzel a problémával találja magát szemben Hitler is, amikor egyszer magához tér a grundon. Majd 60 évnyi szünet után, egy másik világban találja magát. Ahol nem veszik komolyan. Ám ez cseppet sem tántorítja el, és a médián keresztül jut el ismét az emberekhez.
Ha jobban belegondolunk, igazából ez egy valós lehetőség is lehetne (nem, nem a hirtelen felbukkanásra gondolok). Mármint a mai információ áradatban, amikor mindenki hozzáfér mindenhez, seperc alatt képesek lehetünk a névtelenségből közkedvelt, híres emberré válni. Ha ehhez még egy karizmatikus egyéniség is párosul, akkor határ a csillagos ég.
Mindemellett, még ha érdekes szemszögből is, de képet kapunk az aktuális politikai helyzetről, a pártokról, tévéműsorokról (vagy azok silányságáról). Egyszóval a társadalom bírálat is megjelenik.
Hogy Hitler, mint narrátor milyen? Egyrészt ijesztő. Másrészt szórakoztató. Főleg azok a részek, amikor az előrehaladott technikai fejlődés vívmányaival találkozik. Ijesztő pedig azért, mert ha nem is mindig értik meg pontosan mire gondol, mégis mennyi mindent el tud érni, a sajátos mentalitásával. Hiszen még minket, olvasókat is bevonz a történetbe.
Mondjuk, hogy a személyisége mennyire hiteles, én nem tudom megmondani. Azok alapján, amiket hallottam róla, nekem elég valósnak tűnik az ábrázolása.
Mindenféleképpen érdekes olvasmány. Szerintem érdemes elolvasni. Már csak azért is, hogy a vége után az ember hátradőljön, és eldöntse, fél-e attól a lehetőségtől amit felvet a könyv, vagy sem.
Kiadó: Libri
Oldalak száma: 340
Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla."
Ez a könyv tipikusan az a történet volt, amihez úgy álltam hozzá, én ezt utálni fogom. De legalábbis nem fogom átérezni a főszereplő problémáit. Nem és nem! Mert ugyebár az ember nem kedveli Adolf Hitlert.
Nos, a legmegdöbbentőbb az, hogy igen. Hiába tudjuk, mit tett a múltban, és olvassuk tőle az időnként nem túl humános gondolatokat, mégis, időről-időre eltudunk erről feledkezni, és jókat nevetni rajta, vagy átérezni a helyzetét. Aztán rajtakapottan pillantunk körbe.
A téma érdekes, vajon mihez kezdene, sőt mihez tudna kezdeni a mai világban egy történelmi alak? Képes lenne-e alkalmazkodni? Ezzel a problémával találja magát szemben Hitler is, amikor egyszer magához tér a grundon. Majd 60 évnyi szünet után, egy másik világban találja magát. Ahol nem veszik komolyan. Ám ez cseppet sem tántorítja el, és a médián keresztül jut el ismét az emberekhez.
Ha jobban belegondolunk, igazából ez egy valós lehetőség is lehetne (nem, nem a hirtelen felbukkanásra gondolok). Mármint a mai információ áradatban, amikor mindenki hozzáfér mindenhez, seperc alatt képesek lehetünk a névtelenségből közkedvelt, híres emberré válni. Ha ehhez még egy karizmatikus egyéniség is párosul, akkor határ a csillagos ég.
Mindemellett, még ha érdekes szemszögből is, de képet kapunk az aktuális politikai helyzetről, a pártokról, tévéműsorokról (vagy azok silányságáról). Egyszóval a társadalom bírálat is megjelenik.
Hogy Hitler, mint narrátor milyen? Egyrészt ijesztő. Másrészt szórakoztató. Főleg azok a részek, amikor az előrehaladott technikai fejlődés vívmányaival találkozik. Ijesztő pedig azért, mert ha nem is mindig értik meg pontosan mire gondol, mégis mennyi mindent el tud érni, a sajátos mentalitásával. Hiszen még minket, olvasókat is bevonz a történetbe.
Mondjuk, hogy a személyisége mennyire hiteles, én nem tudom megmondani. Azok alapján, amiket hallottam róla, nekem elég valósnak tűnik az ábrázolása.
Mindenféleképpen érdekes olvasmány. Szerintem érdemes elolvasni. Már csak azért is, hogy a vége után az ember hátradőljön, és eldöntse, fél-e attól a lehetőségtől amit felvet a könyv, vagy sem.
Kiadó: Libri
Oldalak száma: 340
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése