4/5
Már egy ideje szemeztem egy kedves ismerősömnél ezzel a könyvvel, és egy leheletnyi unszolás hatására el is hoztam :D. Szörnyű, hogy nem tudok nemet mondani, ha könyvekről van szó...
Ezelőtt nem sokat tudtam Katalin életéről, ám a könyv olvasása felkeltette érdeklődésemet, vajon milyen is lehetett ő.
Az biztos, hogy nem volt könnyű élete, hiszen politikai számításokból adták férjhez, és ténylegesen 10 éven keresztül nem sikerült gyermeket szülnie férjének. A tizedik év után azonban egymás után 10 gyermeknek is életet adott, s tényleg sokan suttogtak arról, hogy ez az udvari "varázslójának" köszönhető. Erős akaratú nő lett az évek alatt, aki minden áron megakarta őrizni a hatalmat a gyermekeinek. Bármi áron.
Ezen alapokra építkezik a történet, és meglehetősen jól fűzi össze a kitalált elemekkel. Katalin érdeklődött és hitt is az asztrológiában és varázslatokban, de kétlem, hogy a könyvben leírtak megtörténtek volna. Kellemes borzongást adnak, elgondolkodtatnak, de ennyi. Ennek ellenére is élmény olvasni.
A gyermekkorától kezdve követjük végig az életét, és bár sok olyan dolgot megtett, amit én nem tudnék, vagy akarnék, ennek ellenére is valahogy szimpatikus maradt, mint szereplő. Pedig nem egy ember vére tapad a kezéhez. De talán mert a gondolataiba belelátunk, vagy mert a szerzőnek sikerült emberivé tennie, ezáltal közelebb hoznia hozzám az alakját, mégis, egészen a végéig szurkoltam neki, és annak, hogy sikerüljön elérnie amit akar. A történelem szerint ez sajnos nem jön össze neki, de nem lehet minden tökéletes.
A hangulat teremtésre sem lehet panaszom. Szinte láttam a királyi udvart, ahol egy gyermeknek kellett helyt állnia, majd egy nőnek, mindezt egy olyan világban, ahol elvileg mindenről a férfiak döntenek. Láttam a hatalmas pompájú ünnepségeket, a felcicomázott hölgyeket, a beteges hercegeket, a nekik kiszemelt feleségeket.
A folyamatos árulások és cselszövések közepette is találhattunk mindig egy aprócska boldogságot, bár tudtuk, ez tiszavirág életű lesz.
A szereplők közül számomra tényleg Katalin volt az egyik legszimpatikusabb. Az is igaz, hogy az ő alakja volt talán a legjobban kidolgozva.
Henrik valahogy nem fogott meg, azzal pedig nem is segített a dolgon, hogy akárcsak az apja, a szeretőjét többre tartotta a feleségénél. Habár a halálát nem kívántam, azért némi elégtételt éreztem :D. De lehet, hogy csak kissé vérmessé tett a történet.
Ruggieri alakjáról többet is megtudtam volna, kár hogy erre nem adatott lehetőségem. Habár magában a varázslatban nem hiszek, ezek a részek legalább annyira megfogtak, mint egy-egy politikai játszma.
A királyi gyermekek...hát, a könyvben leírtak alapján úgy igazán egyiküktől sem estem hanyatt. Aztán persze ki tudja, hogy a valóságban milyenek is voltak. Az elején még Eduard-ot kedveltem, de a végére igencsak megutáltam, és a vérét kívántam. (Lehet, hogy tényleg rossz hatással volt rám a történet?)
Viszont az biztos, hogy nem lehet ennyi alapján megítélni a történteket és embereket, úgyhogy biztos fogok még olyan könyvet keresni magamnak, ami ezzel a korral és ezen szereplőkkel foglalkozik. Hátha kicsit többet megtudhatok róluk.
Ha valaki szereti a történelmi könyveket, nem zavarja a vér, és a varázslat ami itt-ott átszövi, akkor csak ajánlani tudom.
Kiadó: Palatinus Kiadó
Oldalak száma: 658
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése