4,5/5
"Egy középkorú férfi holttestére bukkannak Southampton piroslámpás negyedében. Az áldozatot brutálisan megkínozták, és kitépték a szívét. Pár órával később a szív küldeményként a halott férfi családjának küszöbén landol.
Helen Grace felügyelő nyomozni kezd, miközben újabb és újabb férfiak esnek a gyilkos áldozatául. A média a női Hasfelmetszőként emlegeti a sorozatgyilkost, aki megbünteti azokat a férfiakat, akik titokban prostituáltakhoz járnak.
A nyomozás nem várt fordulatokat vesz, és míg Helen a kirakós darabkáit próbálja összerakni, a gyilkos nem áll le, egyre leleményesebb gyilkosságokat hajt végre, és egyre érthetetlenebb, miért csinálja…"
Az első kötet abszolút meg vett magának, így amikor megtudtam, hogy megjelent a következő rész, rögtön felcsillant a szemem.
A történet ott folytatódik, ahol az első véget ért. Helen próbálja magát összeszedni, és a munkába veti magát. Ami nem is olyan nehéz dolog, hiszen egy újabb gyilkos bukkan fel a környéken. A csapat pedig ismét készen áll arra, hogy felgöngyölítse az ügyet. Persze semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek időnként tűnik, és ismét versenyt kell futniuk a gyilkossal.
A nyomozás szála továbbra is nagyon pörgős, és eseménydús. Nem hagyja az olvasót sokáig nyugton, biztonságban ülni. Tetszett, hogy beszippantott magába, és éppúgy próbáltam rájönni az okokra, mint Helen. Nem éreztem azt, hogy csak úgy hipp-hopp, légből kapott, netán isteni sugallat alapján jönne rá a megoldásra. Hiszen nem egyszer mennek tévútra, jutnak zsákutcába. Így az érzelmi oldal is sokkal jobban átérezhető, ahogy fogynak az oldalak, úgy érezhető ahogy nő a feszültség, és az elkeseredés a csapatban. Na meg a vágy, hogy elfogják a gyilkost.
Szóval ezzel a részével nem volt bajom. Ami miatt egy fél csillag levonást kapott, az az, hogy annyi rosszat önt az író a szereplők nyakába, ami hét életre is elég lenne, nem hogy egyre. Csoda, hogy rendőrök lettek, nem pedig pszichopaták. Helen életébe ismét beront a sajtó, vagy éppen Charlie esetében ugye a férj-munka választás, megint másutt a feleség betegsége...itt mindenki terhelt, sérült. Kicsit már túlzás, mert ez a sok-sok gond az ellenkező hatást érte el nálam, a végére már egyáltalán nem hatott meg, megcsömörlöttem tőle. Kár érte.
Az mindenesetre biztos, hogy önkéntlenül is elgondolkoztam olvasás közben azon, milyen életük van a prostituáltaknak. Vajon milyen álmaik voltak, mielőtt oda jutottak, ahova? Lett volna más lehetőségük? Érzésem szerint a történet azért erőssen sarkít, de nem mondom azt, hogy lehetetlen, hogy pont így történjenek a dolgok. Mindenesetre szomorú, hogy nem látnak más lehetőséget maguk előtt nők, és belerokkannak (fizikailag és lelkileg) ebbe a "munkába".
Az első kötetet ugyan nem veri meg, de keserű szájízt sem hagy maga után, szóval összességében elégedett vagyok vele. Jöhetne a következő rész :D.
A könyvért köszönet a Gabó könyvkiadónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése