Lányi Zoltán: Szép Ilona
3/5
"Mátyás király legendás szerelmének történelmi regénye
Mesebeli álmok mámora és a rideg valóság józansága szövődik nagyszabású történetté ebben a műben. Mintha középkori várak kövei suttognának a fülünkbe egy rég elfeledett világ üzenetét. Szemünk elé tárul egy régvolt királyság minden árnya és fénye, egy királyságé, amelynek uralkodóját egyszerre teszi naggyá és sújtja porba a sors rendelte, végzetes szerelem.
A Szép Ilona szívszorító története a magyar késő középkor legizgalmasabb időszakába kalauzol bennünket. Ez a kor a hatalmaskodó nagyurak, a huszita háborúk és a török fenyegetés kora. Magyarország történetének baljós érájában a Hunyadiak felemelkedése kínálhatja az egyetlen reményt. A regény nemcsak egy tragikus szerelem történetét követi végig, hanem Hunyadi Mátyás férfivá érésének és uralkodóvá válásának folyamatát is bemutatja, miközben a magyar történelem legendás alakjai elevenednek meg a szemünk előtt."
Nem indult egyszerűen a kapcsolatom a történettel, mert valahogy nehezen kapott el a sodrása, nyögvenyelősen haladtam vele. Pedig mostanában kifejezetten vonzanak a régi időkbe visszakalauzoló történetek.
Aztán szép lassan rákaptam az ízére a dolognak, de valahogy maradt bennem hiányérzet.
Az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy hiába volt a történet a szerelmespárra kihegyezve, még sem tudta őket igazán élővé varázsolni az író. Valahogy távoliak maradtak. Ráadásul Ilona szinte tökéletes személyiséggel volt/van megáldva, türelmes, szép, okos, szükség esetén bátor...nincs ezekkel a tulajdonságokkal semmi bajom alapvetően. És az ember amúgyis vágyik néha a hősökre, akikre felnézhet. De itt egy hétköznapi lányról van szó, legyen egy kicsit...emberibb.
Mátyás király volt gyermekkorom kedvenc uralkodója, megfogott az, ahogy ábrázolták. Valószínűleg azért nem volt ő se annyira tökéletes és igazságos, de lássuk be egy 7 éves gyereket ez még kevésbé izgat :D. Most már nem azt vártam, hogy gáncs nélküli lovag legyen. És nem is ezt kaptam, nála még talán jobban átéreztem, ahogy örlődik a kötelesség és a szerelem között, de ennyi.
A második problémám kettejük szerelme volt. Oké, tételezzük föl, hogy létezik az eleve elrendelés, és ők is beleestek ebbe. Na de akkor is, meglátják egymást egy patak mellett, és ennyi? Máris egymásnak esnek? Nem gondolnám, hogy ez akkoriban ilyen könnyen ment, főleg, ha a lánynak amúgyis eléggé ingatag volt a helyzete. Na de mindegy.
Kettejük közötti dinamika se győzött meg igazán arról, hogy ők ténylegesen szerelmesek egymásba, hiába volt például a lovagi torna. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, és csak én nem éreztem azt át, amit kellett vola, ki tudja?
Azért voltak érdekes részei is, például Mátyás családjának eredetét még ilyen magyarázattal sose hallottam ezelőtt. Vagy a jövendőlés, amelyet annyira titkoltak a világ elől. De nekem tetszettek azok a részek is, melyek arról szóltak, Ilona milyen életet él a kolostorban.
Ha valaki kedveli az összeesküvések garmadáját, akkor ez a történet is tetszeni fog neki, mert abból jut bőven. Mindenki mindenki ellen. Nem lehetett egyszerű egy ilyen környezetben megőrizni az emberséünket, no meg az ép elménket.
Összességében nem volt rossz, egy könnyed kikapcsolódásnak megfelelő. Kicsit lassan halad a történet, és nincsenek benne észvesztő csatajelenetek, így aki az izgalmasabb/harciasabb regényeket kedveli, ne ezt vegye kézbe.
Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 408
3/5
"Mátyás király legendás szerelmének történelmi regénye
Mesebeli álmok mámora és a rideg valóság józansága szövődik nagyszabású történetté ebben a műben. Mintha középkori várak kövei suttognának a fülünkbe egy rég elfeledett világ üzenetét. Szemünk elé tárul egy régvolt királyság minden árnya és fénye, egy királyságé, amelynek uralkodóját egyszerre teszi naggyá és sújtja porba a sors rendelte, végzetes szerelem.
A Szép Ilona szívszorító története a magyar késő középkor legizgalmasabb időszakába kalauzol bennünket. Ez a kor a hatalmaskodó nagyurak, a huszita háborúk és a török fenyegetés kora. Magyarország történetének baljós érájában a Hunyadiak felemelkedése kínálhatja az egyetlen reményt. A regény nemcsak egy tragikus szerelem történetét követi végig, hanem Hunyadi Mátyás férfivá érésének és uralkodóvá válásának folyamatát is bemutatja, miközben a magyar történelem legendás alakjai elevenednek meg a szemünk előtt."
Nem indult egyszerűen a kapcsolatom a történettel, mert valahogy nehezen kapott el a sodrása, nyögvenyelősen haladtam vele. Pedig mostanában kifejezetten vonzanak a régi időkbe visszakalauzoló történetek.
Aztán szép lassan rákaptam az ízére a dolognak, de valahogy maradt bennem hiányérzet.
Az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy hiába volt a történet a szerelmespárra kihegyezve, még sem tudta őket igazán élővé varázsolni az író. Valahogy távoliak maradtak. Ráadásul Ilona szinte tökéletes személyiséggel volt/van megáldva, türelmes, szép, okos, szükség esetén bátor...nincs ezekkel a tulajdonságokkal semmi bajom alapvetően. És az ember amúgyis vágyik néha a hősökre, akikre felnézhet. De itt egy hétköznapi lányról van szó, legyen egy kicsit...emberibb.
Mátyás király volt gyermekkorom kedvenc uralkodója, megfogott az, ahogy ábrázolták. Valószínűleg azért nem volt ő se annyira tökéletes és igazságos, de lássuk be egy 7 éves gyereket ez még kevésbé izgat :D. Most már nem azt vártam, hogy gáncs nélküli lovag legyen. És nem is ezt kaptam, nála még talán jobban átéreztem, ahogy örlődik a kötelesség és a szerelem között, de ennyi.
A második problémám kettejük szerelme volt. Oké, tételezzük föl, hogy létezik az eleve elrendelés, és ők is beleestek ebbe. Na de akkor is, meglátják egymást egy patak mellett, és ennyi? Máris egymásnak esnek? Nem gondolnám, hogy ez akkoriban ilyen könnyen ment, főleg, ha a lánynak amúgyis eléggé ingatag volt a helyzete. Na de mindegy.
Kettejük közötti dinamika se győzött meg igazán arról, hogy ők ténylegesen szerelmesek egymásba, hiába volt például a lovagi torna. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, és csak én nem éreztem azt át, amit kellett vola, ki tudja?
Azért voltak érdekes részei is, például Mátyás családjának eredetét még ilyen magyarázattal sose hallottam ezelőtt. Vagy a jövendőlés, amelyet annyira titkoltak a világ elől. De nekem tetszettek azok a részek is, melyek arról szóltak, Ilona milyen életet él a kolostorban.
Ha valaki kedveli az összeesküvések garmadáját, akkor ez a történet is tetszeni fog neki, mert abból jut bőven. Mindenki mindenki ellen. Nem lehetett egyszerű egy ilyen környezetben megőrizni az emberséünket, no meg az ép elménket.
Összességében nem volt rossz, egy könnyed kikapcsolódásnak megfelelő. Kicsit lassan halad a történet, és nincsenek benne észvesztő csatajelenetek, így aki az izgalmasabb/harciasabb regényeket kedveli, ne ezt vegye kézbe.
Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 408
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése