5/5
"Helen Grace
felügyelő sohasem látott még ilyen pusztítást. Hat tűzeset huszonnégy
órán belül. Két ember meghalt… Többen megsebesültek. Mintha valaki porig
akarná égetni a várost… Helennek és csapatának át kell rostálnia a
törmeléket, hogy megtalálják a gyújtogatót, aki tüzet – és hatalmat –
akar, miközben emberéletek válnak hamuvá. Elég egyetlen rossz lépés, és
még több élet kerülhet veszélybe. Ahogy fokozódik a nyomás, és újabb
épületek égnek ki, Helen sötét késztetései is önpusztítással
fenyegetnek…
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace felügyelő alakját, világsikert hozott. A két folytatás (Üsd, vágd; A babaház) szintén bestseller lett. A Hazudsz, hazudsz a Helen Grace-thrillersorozat negyedik darabja."
Azt hiszem sikerült találnom egy olyan sorozatot, ami megbízhatóan hozza azt a színvonalat, amit várok és ami miatt rászoktam. Ez egyrészt jó hír, mert mindig öröm jó könyvet olvasni, másrészt rossz hír, mert nem kíméli a pénztárcámat és a polcaimon vészesen csökkenő üres helyeket (és akkor én most szembesültem, hogy hónap közepén jön az új rész...Uram, irgalmazz! :D)
Ez a kötet különösen megviselt, mert alapvetően is félek a tűztől ( tuti nem én lettem volna az az ősember, aki rájön arra, hogy milyen jó dolog is), ráadásul akkoriban volt az a tűz Angliában, szóval nem esett nehezemre az áldozatok helyébe képzelni magam. Talán túl könnyen is ment.
Senkit nem kárhoztatnék erre a halál nemre, pláne nem előre eltervelve. Nagyon kíváncsi voltam, ki lesz a végén a hunyó, és egy biztos, rá aztán nem számítottam. Vagy én jöttem ki a gyakorlatból, vagy az író ilyen jó, vagy is-is. Mindenesetre az biztos, hogy az utolsó pillanatig feszülten követtem az eseményeket. Aztán meg az államat a földről szedegettem felfelé.
És megint egy rakat olyan kérdést generált bennem, amikre nem lehet egyszerűen válaszolni. Mert szörnyű dolog az, ha az emberrel nem foglalkoznak, de ez akkor sem hatalmazhat fel ilyen tettekre. Ahogy az sem, ha szóval/viselkedéssel bántalmazz minket a társadalom. Itt bejön a képbe, hogy milyen jó volna, ha megtanulnánk odafigyelni egymásra, meg elfogadni a másságot stb...de hát hol vagyunk mi attól még?
Most kevésbé pillanthatunk be a csapat magánéletébe (leszámítva egy-két személyt), inkább az áldozatok/túlélők megpróbáltatásait követhetjük nyomon. Ez legalább olyan érdekes volt, mint ha a másik vonalnál maradunk. Nem lettem volna a helyükben, mert elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehet egy ilyen helyzetet feldolgozni. A média figyelme, a hirtelen előkerülő rokonság, a saját családunk egyben tartása, és mi magunk ne roppanjunk össze...hát, nem egyszerű.
De hogy én ettől az Emiliától milyen kiütéses leszek...el nem tudom képzelni, hogy a való életben is ilyenek az újságírók? Tényleg itt tartunk, amikor már ennyire nem számít az ember, meg a magánélet? Csak a címlap, meg a hírnév (és a szarkavarás...)?
Nekem tetszett, és nagyon várom a folytatást, aki pedig szereti a krimiket, és bírja az erőszakot, annak csak ajánlani tudom az egész sorozatot. Érdemes Helennel és a csapatával (no meg az eseteivel) megismerkedni.
Azért igen komoly kérdőjelek maradtak bennem bizonyos személy irányában, szóval kíváncsi vagyok, mi fog még itt alakulni. Úgy érzem, lesznek még bajok...
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 432
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace felügyelő alakját, világsikert hozott. A két folytatás (Üsd, vágd; A babaház) szintén bestseller lett. A Hazudsz, hazudsz a Helen Grace-thrillersorozat negyedik darabja."
Azt hiszem sikerült találnom egy olyan sorozatot, ami megbízhatóan hozza azt a színvonalat, amit várok és ami miatt rászoktam. Ez egyrészt jó hír, mert mindig öröm jó könyvet olvasni, másrészt rossz hír, mert nem kíméli a pénztárcámat és a polcaimon vészesen csökkenő üres helyeket (és akkor én most szembesültem, hogy hónap közepén jön az új rész...Uram, irgalmazz! :D)
Ez a kötet különösen megviselt, mert alapvetően is félek a tűztől ( tuti nem én lettem volna az az ősember, aki rájön arra, hogy milyen jó dolog is), ráadásul akkoriban volt az a tűz Angliában, szóval nem esett nehezemre az áldozatok helyébe képzelni magam. Talán túl könnyen is ment.
Senkit nem kárhoztatnék erre a halál nemre, pláne nem előre eltervelve. Nagyon kíváncsi voltam, ki lesz a végén a hunyó, és egy biztos, rá aztán nem számítottam. Vagy én jöttem ki a gyakorlatból, vagy az író ilyen jó, vagy is-is. Mindenesetre az biztos, hogy az utolsó pillanatig feszülten követtem az eseményeket. Aztán meg az államat a földről szedegettem felfelé.
És megint egy rakat olyan kérdést generált bennem, amikre nem lehet egyszerűen válaszolni. Mert szörnyű dolog az, ha az emberrel nem foglalkoznak, de ez akkor sem hatalmazhat fel ilyen tettekre. Ahogy az sem, ha szóval/viselkedéssel bántalmazz minket a társadalom. Itt bejön a képbe, hogy milyen jó volna, ha megtanulnánk odafigyelni egymásra, meg elfogadni a másságot stb...de hát hol vagyunk mi attól még?
Most kevésbé pillanthatunk be a csapat magánéletébe (leszámítva egy-két személyt), inkább az áldozatok/túlélők megpróbáltatásait követhetjük nyomon. Ez legalább olyan érdekes volt, mint ha a másik vonalnál maradunk. Nem lettem volna a helyükben, mert elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehet egy ilyen helyzetet feldolgozni. A média figyelme, a hirtelen előkerülő rokonság, a saját családunk egyben tartása, és mi magunk ne roppanjunk össze...hát, nem egyszerű.
De hogy én ettől az Emiliától milyen kiütéses leszek...el nem tudom képzelni, hogy a való életben is ilyenek az újságírók? Tényleg itt tartunk, amikor már ennyire nem számít az ember, meg a magánélet? Csak a címlap, meg a hírnév (és a szarkavarás...)?
Nekem tetszett, és nagyon várom a folytatást, aki pedig szereti a krimiket, és bírja az erőszakot, annak csak ajánlani tudom az egész sorozatot. Érdemes Helennel és a csapatával (no meg az eseteivel) megismerkedni.
Azért igen komoly kérdőjelek maradtak bennem bizonyos személy irányában, szóval kíváncsi vagyok, mi fog még itt alakulni. Úgy érzem, lesznek még bajok...
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 432
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése