4/5
"Nagyon ritka, de
nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra
allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu
és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent."
Igen-igen. Ez a könyv a mozi miatt került fel a radaromra. És ott is maradt. Meglepően érdekes olvasmány volt, pedig kicsit féltem, hogy nagyobb lesz a füstje, mint a lángja.
Madeline élete a négy fal közé korlátozódott, mert betegsége miatt nem léphet ki a szabadba. Ez már elég ütős kezdés. Képzelj el egy életet, ahol az évek úgy telnek el, hogy te csak az ablakból nézheted a külvilágot, és könyvek meg az internet segítségével kerülhetsz közelebb helyekhez, emberekhez. Elég szomorú. Nem is tudom, hogy hosszútávon hogy lehet ép ésszel kibírni. Mindenesetre hősnőnk 18 évének minden bájával (és frusztráltságával) igyekszik a maximumot kihozni az életéből. Ez egészen addig jól is megy, amíg meg nem érkeznek a szomszédok...
A szerelem első látásra dologban nem hiszek. Szimpatizálhatsz valakivel, esetleg tarthatod vonzónak, na de rögtön beleesni? Épp ezért kicsit idegenkedve figyeltem, hogyan alakul a dolog kettejük között. De Olly a végére engem is levett a lábamról. Habár néhol még így is felötlött bennem, hogy nem gyors egy kicsit ez a tempó? Aztán bele gondoltam, én vajon hogy reagálnék arra, hogy 18 év után teszem azt kijutok, és tudom, hogy ez akár az életembe is kerülhet?
Szóval én nagyon szurkoltam kettejüknek, ahogy bukdácsoltak ebben a kapcsolatban.
Aztán jött a csavar! Nos, én alapvetően egy Csillagainkban a hiba típusú történetre készültem, szóval itt az államat a földről kellett felkaparnom, mert tényleg nem vártam erre. És habár az ötlet tetszett, a kivitelezésnél merültek fel gondok számomra. Úgy éreztem ez a rész nagyon gyorsan le lett zavarva. Arról nem is beszélve, hogy bakker, hát senkinek nem tűnt fel semmi? Senki nem nézett utána pontosan a dolgoknak? Nekem ne mondja senki, hogy nem feltűnő, ha valaki be van zárva a házba a nap 24 órájára, az év minden napján, és csak úgy látogathatják meg mások, ha egy hiper-szuper sterilezésen vesznek részt...
Na mindegy.
A szereplők közül Madeline került leginkább hozzám, nem csoda, hiszen őt ismerjük meg a legjobban. De tetszett a stílusa, az ahogy kezelte a dolgokat. Nyilván hozott hülye döntéseket, de ebben a korban ki nem? És nem mellesleg szeret olvasni ;)
Olly már kicsit más esett, róla kevesebbet tudunk meg, azt is elég lassan, néha kicsit hiányérzetem is volt emiatt.
Az édesanyát próbáltam megérteni, de nem sikerült teljesen...(aki olvasta, az tudja, mire gondolok).
Azt hiszem, nyugodt szívvel ajánlhatom ezt a könyvet, ha keresel valami rövidebb olvasni valót, amiben van szerelem, némi izgalom, de azért ad elgondolkodni valót is.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 336
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent."
Igen-igen. Ez a könyv a mozi miatt került fel a radaromra. És ott is maradt. Meglepően érdekes olvasmány volt, pedig kicsit féltem, hogy nagyobb lesz a füstje, mint a lángja.
Madeline élete a négy fal közé korlátozódott, mert betegsége miatt nem léphet ki a szabadba. Ez már elég ütős kezdés. Képzelj el egy életet, ahol az évek úgy telnek el, hogy te csak az ablakból nézheted a külvilágot, és könyvek meg az internet segítségével kerülhetsz közelebb helyekhez, emberekhez. Elég szomorú. Nem is tudom, hogy hosszútávon hogy lehet ép ésszel kibírni. Mindenesetre hősnőnk 18 évének minden bájával (és frusztráltságával) igyekszik a maximumot kihozni az életéből. Ez egészen addig jól is megy, amíg meg nem érkeznek a szomszédok...
A szerelem első látásra dologban nem hiszek. Szimpatizálhatsz valakivel, esetleg tarthatod vonzónak, na de rögtön beleesni? Épp ezért kicsit idegenkedve figyeltem, hogyan alakul a dolog kettejük között. De Olly a végére engem is levett a lábamról. Habár néhol még így is felötlött bennem, hogy nem gyors egy kicsit ez a tempó? Aztán bele gondoltam, én vajon hogy reagálnék arra, hogy 18 év után teszem azt kijutok, és tudom, hogy ez akár az életembe is kerülhet?
Szóval én nagyon szurkoltam kettejüknek, ahogy bukdácsoltak ebben a kapcsolatban.
Aztán jött a csavar! Nos, én alapvetően egy Csillagainkban a hiba típusú történetre készültem, szóval itt az államat a földről kellett felkaparnom, mert tényleg nem vártam erre. És habár az ötlet tetszett, a kivitelezésnél merültek fel gondok számomra. Úgy éreztem ez a rész nagyon gyorsan le lett zavarva. Arról nem is beszélve, hogy bakker, hát senkinek nem tűnt fel semmi? Senki nem nézett utána pontosan a dolgoknak? Nekem ne mondja senki, hogy nem feltűnő, ha valaki be van zárva a házba a nap 24 órájára, az év minden napján, és csak úgy látogathatják meg mások, ha egy hiper-szuper sterilezésen vesznek részt...
Na mindegy.
A szereplők közül Madeline került leginkább hozzám, nem csoda, hiszen őt ismerjük meg a legjobban. De tetszett a stílusa, az ahogy kezelte a dolgokat. Nyilván hozott hülye döntéseket, de ebben a korban ki nem? És nem mellesleg szeret olvasni ;)
Olly már kicsit más esett, róla kevesebbet tudunk meg, azt is elég lassan, néha kicsit hiányérzetem is volt emiatt.
Az édesanyát próbáltam megérteni, de nem sikerült teljesen...(aki olvasta, az tudja, mire gondolok).
Azt hiszem, nyugodt szívvel ajánlhatom ezt a könyvet, ha keresel valami rövidebb olvasni valót, amiben van szerelem, némi izgalom, de azért ad elgondolkodni valót is.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 336
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése