2017. november 13., hétfő

Sűrűsödnek a fellegek

Viola Judit: Sasok a viharban II. - Sűrűsödnek a fellegek

4/5

V. Istvánt halála után a Nyulak szigetén helyezik végső nyugalomra. A gyászolók közt szörnyű hír terjed: a királyt talán meggyilkolták. A megüresedett trónra sokan vágynak, az Aba család nemes ifjai azonban mindössze egyvalamiben biztosak: figyelmeztetni kell a néhai uralkodó fiát, aki azonban merész tervet eszel ki, hogy kiderítse az igazságot, és már annak birtokában kerüljön fejére a korona. Ilyen helyzetben nem könnyű megmaradni igaz embernek…
A Sasok a viharban hősei előtt kalandokban bővelkedő, sorsdöntő idők állnak. Magánéleti konfliktusok és diplomáciai gondok nehezítik a család helyzetét. Ünnepek és hétköznapok, halál és születés váltja egymást, és egyikük életébe beköszönt a szerelem is.
Végleg megpecsételődhet az Aba család sorsa…



  Amikor egy sorozat következő részébe fogok bele mindig vegyes érzelmek fognak el. Egyrészt izgulok, hogy vajon mi fog történni az általam már megszeretett szereplőkkel és kihullanak-e a rostán végre azok az ellenszenves alakok. Másrészt pedig félek, mert mi lesz, ha esetleg nem üti meg azt a mércét amit már elvárok. Hála istennek, ennél a kötetnél ez nem történt meg, stabilan tartja magát a szememben. (Vagyis lehet várni a folytatást, ami remélem nagyon hamar a kezeim közé kerülhet :D.)

  A kötet ott folytatódik, ahol az első befejeződött: István király halott, és fia László kerül megkoronázásra (ami persze nem zajlik olyan simán, mint egyesek szeretnék...). Természetesen minden csoport neki áll szövögetni az új hálót, és előkészíteni a terepet magának, nem is irigyeltem a szinte még gyerek uralkodót, ennyi hazugság között megtalálni azt, akiben bízhatsz, nem egyszerű feladat. A korona megtartása meg aztán pláne nem. Főleg ha nem csak arra kell figyelnie az embernek, hogy a külső támadásokkal szemben védve legyen, hiszen az ország belülről sem egységes. Távolról sem. Tulajdonképpen az ember nem sokat változott ennyi idő alatt, mindenki csak nyerni akar. Bármi áron.

  Ebben a regényben nem csak az Aba fiúk felcseperedését követhetjük nyomon, és azt, ahogyan az életben próbálnak meg helytállni, hanem a királyét is. Vele amúgy mint szereplő, nem egyszerűen jutok dűlőre. Néha ellenszenves, aztán tesz valamit, ami miatt mégiscsak megnő a szememben, hogy aztán a következő fejezetben megint elássa magát :D. Persze tudom én, hogy egyszerű emberként sem könnyű a helyes úton maradni, hát még ha az ország első embere vagy, ugyebár.
  A három fiú közül Finta az, aki teljesen elvágta magát nálam az utolsó oldalak hatására, Péter és Amadé továbbra is szerethetőbbek nekem. Remélem életük sikeres, és könnyű lesz, már amennyire ilyen időkben ez lehetséges...
  Mondjuk egyik fiú életét sem tudjuk végig szemmel követni, sokszor csak elbeszélésekből tudunk következtetni arra, hogy kivel mi is történt, vagy éppen merre van. 

  A történet követhető, még én sem vesztem el közben, annak ellenére, hogy azért nem most voltak azok a történelem órák.
  Néha mondjuk úgy éreztem, túl nagyokat ugrunk az időben, és egy csomó érdekes dologról lemaradok, de lehet csak azért éreztem ezt, mert most több szereplővel együtt több szálon is mozgunk, és nem volt idő úgy kifejteni egy-egy szálat, mint az első kötet esetében. Persze így sem maradunk le a szerelemről, házasságról, stb, szóval azért olyan nagyon nem panaszkodhatok.

  Továbbra is kíváncsian várom a folytatásokat, mert szeretném végig követni, hová fejlődnek a fiúk, apjuk nyomába tudnak-e majd érni, vagy eltévednek az élet szövevényes útvesztőiben?


A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót!
  



  

   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése