4/5
"London, 1867.
Kétszáz éve már, hogy egy boszorkánymester teljesítette a király kívánságát, és sűrű fekete felleggel takarta el a napot London felett. Ami a nép szórakoztatására tett kísérletnek indult, abból káosz és egy okkultisták vezette új birodalom született. A főváros lakói csapdába estek a mesterséges éjszakában: aki menekülni próbál, arra kötél vár.
Ebben a sajátos börtönben, ahol mágusok, boszorkányok és alkimisták mesterkedései fűszerezik az amúgy is puskaporos levegőt, még az sem érezheti magát biztonságban, akinek a bőre alatt is pénz van. Dr. Leonard Spencer a legmélyebb nyomorból küzdötte fel magát az arisztokrácia kebelébe, és bármire hajlandó, hogy még magasabbra íveljen a karrierje. Ha ehhez összeesküvést kell szőjön a munkaadói ellen, ám legyen – annál is inkább, mivel úgy fest, ők a felelősek az apja haláláért.
Amikor egy esküvői fogadáson találkozik kollégájával, a karizmatikus Philip Campbell-lel, még nem sejti, hogy a másik orvos voltaképpen a lelkére pályázik, és a terve, ami által egy új világrendet készül elhozni, egyenesen a kárhozatba taszítja őt. Leo becsvágyát és végtelen hiúságát legyezgeti, hogy egy akkora horderejű konspirációban vehet részt, amelyben nemcsak az alkimisták céhének száműzött nagymestere érintett, de ami véget vethet a két évszázados sötétségnek is.
Amíg Leo a köpönyegforgatással van elfoglalva, szövetségesei pedig rítusokat komponálva, élőholtakat felbérelve igyekeznek a feje tetejére állítani a várost, nem fogják fel, hogy minden eleve el van rendelve, és a sors kerekét semmiféle erő nem fékezheti meg. Az óra ketyeg, a homokszemek fáradhatatlanul peregnek – és hogy a világ végül tűzbe borul, vagy pedig kap egy második esélyt, abba egyiküknek sem lesz beleszólása."
Oké, Annától már olvastam korábban könyvet, ami nagyon megfogott, na meg bevallom töredelmesen, ez a borító amúgyis azért sikítozott, hogy olvassam el a könyvet is. :D Úgyhogy nem álltam ellen, és ő is jött velem a könyvtárból.
Az alapötlet nagyon tetszett. A kivitelezés is egészen megfogott, jó, hogy nem egy rózsaszínes álomvilágban követjük nyomon a szereplőket, hanem egészen hétköznapiak bizonyos szempontból. Pont olyanok mint mi, jók/rosszak, követnek el hibákat, akarnak többet elnyerni az élettől, mint ami jutott és még sorolhatnám.
Azért is járt a pont, hogy alkimisták/boszorkák/varázslók alkotta triumvirátust így alkotta meg, bár szívesebben tudtam volna meg többet is az egyes csoportok felépítéséről. A mindenféle démonról és vámpírról már ne is beszéljünk, akik hívás hatására, vagy éppen anélkül lépnek az oldalakra. Na igen, be kell látnom, nekem bejön a dark fantasy...
A legnagyobb problémámat a történetben a szereplők okozták. Nem mondom, hogy rosszul lettek volna megírva, sőt. Abszolút hitelesek lettek a maguk keretein belül. De egyik se volt igazán szerethető. Még talán Lenore és Lucy, de egyikben annyi harag gyűlt fel (nem mellesleg teljesen jogosan), a másik meg még olyan kis naiv (néha lekevertem volna neki egy nagy pofont), hogy emiatt nem tudtam melléjük letenni a voksomat. Így viszont úgy sodródtam végig a történeten, hogy nem volt kiért izgulnom, csak a háttérből figyeltem a történéseket. Nem unatkoztam, mert mindig volt valami, és persze jónéhány dolgon agyalhattam, vajon mit is akar majd ebből a végén kihozni az írónő (pl: az a démonfa nagyon piszkálja a fantáziámat). De ezen a szinten meg is maradt a dolog. Kicsit sajnáltam, mert a hiányérzetem miatt nem adom meg az 5 pontot.
Mondjuk innen ugorhat még nagyot a folytatás, amennyiben lesz, mert a végére eljutottam odáig, hogy igenis kíváncsi legyek, a három doktorunk hová fog fejlődni. Képesek lesznek-e többé válni, mint aminek most tűnnek? A történet jelenlegi hangvételét nézve erős kétségeim vannak, de aztán ki tudja. Szóval, nagyon remélem, hogy lesz még második rész is, mert legalább a kérdőjelek eltűnnének belőlem :D.
Kinek ajánlanám? Aki szereti a mágiával átitatott történeteket, nem zavarja, hogy mennyire realisztikusak a szereplők (mert itt bizony minden rossz tulajdonságunkkal szembetalálkozunk, és nem tudjuk megkerülni őket, vagy félrenézni), és bírja a komor hangulatot. Mert az azért rá fog ülni, akár a korom a szereplőink kabátjára.
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalak száma: 490
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése