5/5
"Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként!
Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a
kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez
mindennapos.
Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél."
Az előző kötetek is a polcomon vannak, így nem volt kétséges, hogy ennek is ott lesz a helye. A mikor volt az érdekes. A katasztrófálisra sikeredett szemináriumi előadás után úgy éreztem, már csak azért is megérdemlek valami jutalmat, mert túléltem a dolgot :D. Így jött velem haza.
A cím ellenére macskás rész nincs benne olyan sok, pedig én erre készültem, így ez kicsit csalódást keltő volt számomra. De ezt leszámítva így is imádtam minden képsorát.
Még mindig úgy érzem, hogy ez a képregény az én problémáimról/életemről szól. :D
Egyrészt legalább így ki tudom röhögni azt a sok görcsös gócot, ami bennem van (legalábbis egy kis időre), másrészt megnyugtat, hogy még sem vagyok ezekkel egyedül, hiszen más rajzolja meg pontosan ugyanazt, amit én érzek.
A munka, a magánélet, a felnőtt életformával járó egyéb bajok...ezek mindenki számára ismerősek, ahogyan az általuk keltett, időnként sötét gondolatok is. De szerintem amíg képesek vagyunk nevetni magunkon, nincs gond. És ez a könyv erre tökéletes. Görbe tükröt mutat nekünk, hiszen láthatjuk, hogy mekkora bolhából tudunk egy egész elefántcsordát készíteni. Ezt mégis olyan kedvességgel teszi, hogy nem tudjuk megutálni, sőt, elfogadjuk tőle a kritikát, hiszen ezt nem csak nekünk szánja, hanem saját magának is. Talán még inkább, mint nekünk, a közönségnek.
A végén lévő tanácsok még szimpatikusabbá tették számomra a hölgyet, pedig ez a fajta probléma nem érint, mert én a rajzaimat abszolút nem szánom közönség számára :D. De érdekes volt olvasni, hogy ezt az internet adta áldást-átkot, hogy éli meg egy művész, aki ezen a platformon jelenik meg.
Kár, hogy mindig olyan gyorsan a végére jut az ember. Még órákig tudnám olvasgatni, pedig már rég becsuktam.
Csak ajánlani tudom ezt is, és a korábbi részeket :).
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 112
Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél."
Az előző kötetek is a polcomon vannak, így nem volt kétséges, hogy ennek is ott lesz a helye. A mikor volt az érdekes. A katasztrófálisra sikeredett szemináriumi előadás után úgy éreztem, már csak azért is megérdemlek valami jutalmat, mert túléltem a dolgot :D. Így jött velem haza.
A cím ellenére macskás rész nincs benne olyan sok, pedig én erre készültem, így ez kicsit csalódást keltő volt számomra. De ezt leszámítva így is imádtam minden képsorát.
Még mindig úgy érzem, hogy ez a képregény az én problémáimról/életemről szól. :D
Egyrészt legalább így ki tudom röhögni azt a sok görcsös gócot, ami bennem van (legalábbis egy kis időre), másrészt megnyugtat, hogy még sem vagyok ezekkel egyedül, hiszen más rajzolja meg pontosan ugyanazt, amit én érzek.
A munka, a magánélet, a felnőtt életformával járó egyéb bajok...ezek mindenki számára ismerősek, ahogyan az általuk keltett, időnként sötét gondolatok is. De szerintem amíg képesek vagyunk nevetni magunkon, nincs gond. És ez a könyv erre tökéletes. Görbe tükröt mutat nekünk, hiszen láthatjuk, hogy mekkora bolhából tudunk egy egész elefántcsordát készíteni. Ezt mégis olyan kedvességgel teszi, hogy nem tudjuk megutálni, sőt, elfogadjuk tőle a kritikát, hiszen ezt nem csak nekünk szánja, hanem saját magának is. Talán még inkább, mint nekünk, a közönségnek.
A végén lévő tanácsok még szimpatikusabbá tették számomra a hölgyet, pedig ez a fajta probléma nem érint, mert én a rajzaimat abszolút nem szánom közönség számára :D. De érdekes volt olvasni, hogy ezt az internet adta áldást-átkot, hogy éli meg egy művész, aki ezen a platformon jelenik meg.
Kár, hogy mindig olyan gyorsan a végére jut az ember. Még órákig tudnám olvasgatni, pedig már rég becsuktam.
Csak ajánlani tudom ezt is, és a korábbi részeket :).
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 112
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése