3/5
"Amber Walker and her older brother, Jake, have an
abusive father. One night her brother's best friend, Liam, sees her
crying and climbs through her bedroom window to comfort her. That one
action sparks a love/hate relationship that spans over the next eight
years.
Liam is now a confident, flirty player who has never had a girlfriend before. Amber is still emotionally scarred from the abuse she suffered at the hands of her father. Together they make an unlikely pair.
Their relationship has always been a rocky one, but what happens when Amber starts to view her brother's best friend a little differently? And how will her brother, who has always been a little overprotective, react when he finds out that the pair are growing closer? Find out in The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window."
Még nem olvastam az írónőtől, és elég érdekesnek tűnt a fülszöveg is, komoly témával. És hát engem ezzel teljesen meglehet venni. Nos, itt nem egészen azt kaptam, amit vártam.
Ha őszinte akarok lenni, akkor azt elmondhatom, hogy olvastatta magát a könyv. Sőt, a 2/3-ától kezdve kifejezetten kíváncsivá tett, mi lesz majd a végkifejlet (nem teljesen az lett, amiben én reménykedtem, de ez van). Viszont amikor letettem, akkor bizony felmerült bennem egy-két olyan pont, ami miatt nem lesz kedvenc a történet.
Vegyük rögtön a központi témát...vagyis aminek a központinak kellene lenni. És nem, ezalatt nem azt értem, hogy nyavalyogjunk azon, lefeküdjünk-e a fiúval, vagy sem. Meg hogy most bunkó-e a srác, vagy sem. Félreértés ne essék, igen, komoly döntés az, amikor egy fiúval lefekszel, mert bízol már benne ennyire. De itt ugyebár egy bántalmazott lányról beszélünk, akit a gyerekkori traumák annyira magukba zárják, hogy azt se tolerálja, ha megérintik. És igen, erre a részre kellett volna marha nagy hangsúlyt fektetni. És nem csak akkor felvillantani ezt az olvasónak, amikor az kényelmes, mert az minden "problémát" megold. Hiszen szegényke sérült, ezért már nem is kell normálisan viselkednie. Anyám borogass!
Vehetjük a családot is, mert hát egy ilyen élmény után logikus, hogy a gyerekeknek nem keresünk olyan pszichológust, akiben megbíznak és képesek ezekről a traumákról beszélni, nem. Felesleges. Ha nem veszünk róluk tudomást, akkor nincsenek. Sőt, hagyjuk magukra a gyerekeket, és csak 2-3 hetente nézzünk rájuk, mert az egészséges.
Vagy vegyük Liam-ot. Ennyi év alatt, soha senkinek nem tűnik fel, hogy ott alszik a lánynál. Soha. Még az apának sem, pedig róla azt gondolnám az olvasottak alapján, hogy igencsak figyelemmel követte a kicsi lányának minden rezdülését.
A végére pedig került be olyan csavar, ami szerintem teljesen felesleges volt, és nem sokat adott hozzá. De ez csak az én véleményem persze.
Alapvetően szerethető szereplők lennének benne, csak annyira túl van hangsúlyozva egy-egy tulajdonságuk, hogy többet szinte nem is látunk belőlük. És ez néha már idegesített.
Magyarul a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg a könyv.
Liam is now a confident, flirty player who has never had a girlfriend before. Amber is still emotionally scarred from the abuse she suffered at the hands of her father. Together they make an unlikely pair.
Their relationship has always been a rocky one, but what happens when Amber starts to view her brother's best friend a little differently? And how will her brother, who has always been a little overprotective, react when he finds out that the pair are growing closer? Find out in The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window."
Még nem olvastam az írónőtől, és elég érdekesnek tűnt a fülszöveg is, komoly témával. És hát engem ezzel teljesen meglehet venni. Nos, itt nem egészen azt kaptam, amit vártam.
Ha őszinte akarok lenni, akkor azt elmondhatom, hogy olvastatta magát a könyv. Sőt, a 2/3-ától kezdve kifejezetten kíváncsivá tett, mi lesz majd a végkifejlet (nem teljesen az lett, amiben én reménykedtem, de ez van). Viszont amikor letettem, akkor bizony felmerült bennem egy-két olyan pont, ami miatt nem lesz kedvenc a történet.
Vegyük rögtön a központi témát...vagyis aminek a központinak kellene lenni. És nem, ezalatt nem azt értem, hogy nyavalyogjunk azon, lefeküdjünk-e a fiúval, vagy sem. Meg hogy most bunkó-e a srác, vagy sem. Félreértés ne essék, igen, komoly döntés az, amikor egy fiúval lefekszel, mert bízol már benne ennyire. De itt ugyebár egy bántalmazott lányról beszélünk, akit a gyerekkori traumák annyira magukba zárják, hogy azt se tolerálja, ha megérintik. És igen, erre a részre kellett volna marha nagy hangsúlyt fektetni. És nem csak akkor felvillantani ezt az olvasónak, amikor az kényelmes, mert az minden "problémát" megold. Hiszen szegényke sérült, ezért már nem is kell normálisan viselkednie. Anyám borogass!
Vehetjük a családot is, mert hát egy ilyen élmény után logikus, hogy a gyerekeknek nem keresünk olyan pszichológust, akiben megbíznak és képesek ezekről a traumákról beszélni, nem. Felesleges. Ha nem veszünk róluk tudomást, akkor nincsenek. Sőt, hagyjuk magukra a gyerekeket, és csak 2-3 hetente nézzünk rájuk, mert az egészséges.
Vagy vegyük Liam-ot. Ennyi év alatt, soha senkinek nem tűnik fel, hogy ott alszik a lánynál. Soha. Még az apának sem, pedig róla azt gondolnám az olvasottak alapján, hogy igencsak figyelemmel követte a kicsi lányának minden rezdülését.
A végére pedig került be olyan csavar, ami szerintem teljesen felesleges volt, és nem sokat adott hozzá. De ez csak az én véleményem persze.
Alapvetően szerethető szereplők lennének benne, csak annyira túl van hangsúlyozva egy-egy tulajdonságuk, hogy többet szinte nem is látunk belőlük. És ez néha már idegesített.
Magyarul a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése