5/5
"Szeret…
Egy nő holtteste fekszik az úton. Elsőre tragikus balesetnek tűnik. Ám amikor Helen Grace megjelenik a helyszínen, hidegvérű gyilkosságnak látja. De miért venne célba bárki egy imádott feleséget és anyát?
Nem szeret…
A város másik végében megölnek egy gyógyszerészt, de a vevőit életben hagyják. Milyen alapon dönt a gyilkos?
Nem szeret…
Ha Helen nem oldja meg a halálos kirakós játékot, még több vér fog folyni. És ha téved, az az életébe kerülhet.
Helen Grace, aki a börtönből kiszabadulva visszatért a Southamptoni Központi Rendőrkapitányságra, elsőként érkezik a tetthelyre.
Az eddigi legfeszültebb Helen Grace-thriller eseményei nyaktörő sebességgel, valós időben játszódnak le, 24 óra alatt.
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace felügyelő alakját, világsikert hozott. A folytatások (Üsd, vágd; A babaház, Hazudsz, hazudsz; Szegény kisfiú, Bújócska) szintén bestsellerek. A Szeret, nem szeret a Helen Grace-thrillersorozat hetedik darabja."
Ez a könyv egyike a könyvheti szerzeményeknek (igen, több is lett, mint gondoltam :D). Konkrétan ez volt az egyetlen, amit megakartam venni. Elsőre nem is találtam meg, szóval hosszas keresés eredményeként foghattam a kezeim közé. De minden percet megért, amit a kutatásával töltöttem. Az egyik kedvenc részem lett. Teljesen le vett a lábamról.
Az első, ami feltűnt, az a gyors tempó. Hiszen mindösszesen egyetlen nap eseményeit tudjuk végig követni de senki ne féljen, egy pillanatra sem fog unatkozni. Engem olyan szinten szippantott magába a történet, hogy faltam az oldalakat és tudni akartam mi fog történni a következő pillanatban.
A második, hogy két olyan témát is boncolgat amit érdekesnek találtam és kíváncsivá tett mit tud kihozni belőle.
Az egyik ugyebár az a feszültség, ami Sanderson és Helen között van. Képes-e az ember túltenni magát azon, hogy a munkatársa elhitte, hogy bűnös? Meg tud-e újra bízni benne? De Sanderson részéről is ott a vágy, hogy bizonyítson. Meddig mész el, hogy megmutasd érdemes vagy a megbocsájtásra? Mit kell tenned, hogy a másik lássa jól végzed a munkád?
Ezzel párhuzamosan ugye ott vannak a gyilkosságok, amiknek a hajtóereje testvére ezeknek az érzéseknek. És ezt ennél jobban nem is fejteném ki, mert erőteljesen spoileres lenne.
Szóval ebben a kötetben a csapatban bekövetkező történések legalább annyira érdekeltek, mint az esetek, és így egy pillanatra sem éreztem azt, hogy jó volna visszatérne már a másik szálhoz. Kifejezetten jól egyensúlyozott a kettő között, nem éreztem egyiket se eltúlzottnak.
A nyomozás terén sem lehet okom panaszra, olyan szintig megvezetett az író, hogy csak pislogtam amikor kiderült ki is a gyilkos és miért. S a szomorú az volt, hogy valahol megtudtam érteni miért tette azt, amit. Nem mintha szeretnék odáig eljutni, hogy fegyvert ragadjak embertársaim ellen (mindegy milyen sérelem ért), de itt nem az volt, hogy számomra érthetetlen, megfoghatatlan elmélet/cél miatt gyilkolt. Sajnáltam őt. Jó volna olyan világban élni, ahol ilyen esetek nem történnének meg, ha nem okoznánk senkiben olyan törést ami aztán átbillenti egy határon. De azt hiszem, ez még igencsak odébb van.
Meglepő módon most még Garanita sem irritált annyira. Talán a vele történtek miatt (igen, valahol nagyon-nagyon mélyen elégedett voltam), de most sokkal emberibbnek tűnt. Már-már elfogadtam :D.
A vége mondjuk azért kicsit szíven ütött. Még ha tudom, hogy ez kellett Helennek ahhoz, hogy végre nekiinduljon. De na. Még mindig jobb kedvelem a happy end-et.
Összességében: Olvassátok! (Meg az előző köteteket is ;) ). Engem meggyőzött, hogy továbbra is várjam a folytatásokat. Nem mellesleg jól mutat a polcomon a gyűjtemény :D.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 324
Egy nő holtteste fekszik az úton. Elsőre tragikus balesetnek tűnik. Ám amikor Helen Grace megjelenik a helyszínen, hidegvérű gyilkosságnak látja. De miért venne célba bárki egy imádott feleséget és anyát?
Nem szeret…
A város másik végében megölnek egy gyógyszerészt, de a vevőit életben hagyják. Milyen alapon dönt a gyilkos?
Nem szeret…
Ha Helen nem oldja meg a halálos kirakós játékot, még több vér fog folyni. És ha téved, az az életébe kerülhet.
Helen Grace, aki a börtönből kiszabadulva visszatért a Southamptoni Központi Rendőrkapitányságra, elsőként érkezik a tetthelyre.
Az eddigi legfeszültebb Helen Grace-thriller eseményei nyaktörő sebességgel, valós időben játszódnak le, 24 óra alatt.
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace felügyelő alakját, világsikert hozott. A folytatások (Üsd, vágd; A babaház, Hazudsz, hazudsz; Szegény kisfiú, Bújócska) szintén bestsellerek. A Szeret, nem szeret a Helen Grace-thrillersorozat hetedik darabja."
Ez a könyv egyike a könyvheti szerzeményeknek (igen, több is lett, mint gondoltam :D). Konkrétan ez volt az egyetlen, amit megakartam venni. Elsőre nem is találtam meg, szóval hosszas keresés eredményeként foghattam a kezeim közé. De minden percet megért, amit a kutatásával töltöttem. Az egyik kedvenc részem lett. Teljesen le vett a lábamról.
Az első, ami feltűnt, az a gyors tempó. Hiszen mindösszesen egyetlen nap eseményeit tudjuk végig követni de senki ne féljen, egy pillanatra sem fog unatkozni. Engem olyan szinten szippantott magába a történet, hogy faltam az oldalakat és tudni akartam mi fog történni a következő pillanatban.
A második, hogy két olyan témát is boncolgat amit érdekesnek találtam és kíváncsivá tett mit tud kihozni belőle.
Az egyik ugyebár az a feszültség, ami Sanderson és Helen között van. Képes-e az ember túltenni magát azon, hogy a munkatársa elhitte, hogy bűnös? Meg tud-e újra bízni benne? De Sanderson részéről is ott a vágy, hogy bizonyítson. Meddig mész el, hogy megmutasd érdemes vagy a megbocsájtásra? Mit kell tenned, hogy a másik lássa jól végzed a munkád?
Ezzel párhuzamosan ugye ott vannak a gyilkosságok, amiknek a hajtóereje testvére ezeknek az érzéseknek. És ezt ennél jobban nem is fejteném ki, mert erőteljesen spoileres lenne.
Szóval ebben a kötetben a csapatban bekövetkező történések legalább annyira érdekeltek, mint az esetek, és így egy pillanatra sem éreztem azt, hogy jó volna visszatérne már a másik szálhoz. Kifejezetten jól egyensúlyozott a kettő között, nem éreztem egyiket se eltúlzottnak.
A nyomozás terén sem lehet okom panaszra, olyan szintig megvezetett az író, hogy csak pislogtam amikor kiderült ki is a gyilkos és miért. S a szomorú az volt, hogy valahol megtudtam érteni miért tette azt, amit. Nem mintha szeretnék odáig eljutni, hogy fegyvert ragadjak embertársaim ellen (mindegy milyen sérelem ért), de itt nem az volt, hogy számomra érthetetlen, megfoghatatlan elmélet/cél miatt gyilkolt. Sajnáltam őt. Jó volna olyan világban élni, ahol ilyen esetek nem történnének meg, ha nem okoznánk senkiben olyan törést ami aztán átbillenti egy határon. De azt hiszem, ez még igencsak odébb van.
Meglepő módon most még Garanita sem irritált annyira. Talán a vele történtek miatt (igen, valahol nagyon-nagyon mélyen elégedett voltam), de most sokkal emberibbnek tűnt. Már-már elfogadtam :D.
A vége mondjuk azért kicsit szíven ütött. Még ha tudom, hogy ez kellett Helennek ahhoz, hogy végre nekiinduljon. De na. Még mindig jobb kedvelem a happy end-et.
Összességében: Olvassátok! (Meg az előző köteteket is ;) ). Engem meggyőzött, hogy továbbra is várjam a folytatásokat. Nem mellesleg jól mutat a polcomon a gyűjtemény :D.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 324
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése